Stenvers Teszt Elemei I-től V-ig

A váll mozgásához több ízület összehangolt mozgása szükséges, nevezetesen a Sternoclavicularis ízület, az acromioclavicularis ízület, a glenohumeralis ízület, a scapulothoracalis ízület, valamint a cervicothoracalis átmenet.

1977-ben Stenvers bemutatott egy sor tesztet a vállöv értékelésére, és Baertschi és munkatársai (2013) értékelték a tesztek inter-rater megbízhatóságát, és 0,63-0,84 közötti kappa értékeket találtak, bár klinikai értékük továbbra is kérdéses.

Stenvers 1: A lapocka hátrafelé dőlése

A Stenvers-teszt 1 a lapocka hátrafelé dőlését vizsgálja. A teszt elvégzéséhez a beteg üljön egyenesen, te pedig állj a vizsgálandó karhoz. Ezután vidd a beteg karját maximális hajlításba, és ellenőrizd, hogy a hónaljvonal egy vonalban van-e a lapocka alsó szögletével. 

Pozitív teszt esetén a lapocka hátradöntése korlátozott, ha az alsó szög az axilláris hajszálvonal mögött marad.

Stenvers 2: Kulcscsont rotáció

A Stenvers 2. teszt a kulcscsont rotációját méri. A páciens egyenesen ül, mi pedig hátulról, oldalról állunk a vizsgált oldalon.
Helyezzük a középső vagy mutatóujjunkat a kulcscsont fölé és mögé. Ezután a páciens válla teljesen behajlítva, miközben kitapintjuk a kulcscsont mozgását.

Jó eredménynél a kulcscsont a hajlítás során eltér a szokásos mozgástól – kb. 45°-ig emelkedik és előre rotálódik, majd 45°-tól lefelé mozdul és hátra rotálódik.

Stenvers 3: Lapocka depresszió

A Stenvers-teszt 3 a lapocka depresszióját vizsgálja. A teszt elvégzéséhez a páciens álló vagy ülő helyzetben van. Ezután kitapintjuk a lapocka alsó szögletét. A páciens maximálisan behajlítja a vállát. Azt vizsgáljuk, hogy az alsó szöglet leesik-e 1-2 centimétert kb. 170°-os váll hajlításnál.

21 ORTOPÉDIAI TESZT A GYAKORLATBAN

• • Név*
• • E-mail cím*

Δ

Stenvers-teszt 4: Hogyan mérjük a háti szakasz (C7-T4) mobilitását?

A Stenvers-teszt 4 a cervikotorakális átmenetet értékeli. A páciens ülő helyzetben van, Ön pedig poszterolaterálisan áll a vizsgálandó oldalon. Ezután tapintsa ki a C7 tövisnyúlványát, és helyezze a vizsgált vállal ellentétes oldali hüvelykujját a tövisnyúlványhoz.
A páciens ezután aktívan maximálisan behajlítja a vállát.

Azt vizsgálod, hogy a váll hajlítása együtt jár-e a csigolyák ellenoldali rotációjával a cervicothoracalis átmenetben. 

Stenvers-teszt 5: a glenohumeralis ízület hátsó tokja, az AC- és SC-ízület 

Az 5-ös Stenvers-teszttel a glenohumeralis ízület hátsó tokját, az AC-ízületet és az SC-ízületet vizsgáljuk. A páciens egyenesen ül, te pedig mögötte állsz. A páciens ezután 90 fokban abdukálja a vállát, és a könyökét is 90 fokban behajlítja. Miközben az egyik kezeddel megtámasztod a páciens könyökét, a másik kezeddel rögzítsd a lapockát a lateralis szélénél fogva. A páciens a másik kezét ökölbe szorítva a szegycsontjára helyezheti.

Ezután mozdítsa a páciens karját maximális horizontális adductioba, miközben a lapockát rögzíti. Ez körülbelül 100° legyen.

Amint eléred a maximális horizontális adductiót, engedd el a fixációt, és itt várhatóan további 20°-kal tudsz majd horizontális adductióba mozdulni.

Baertschi, E., Swanenburg, J., Brunner, F., & Kool, J. (2013). Scapulothoracalis mozgás értékelésére szolgáló klinikai tesztek interrater reliabilitása. BMC mozgásszervi rendellenességek, 14(1), 1-8.