Porcellini-teszt | Hátsó-alsó labrum szakadás

Ugrás ide

Ezt a wikit a Physiotutors platformon találod meg Legyél tag

Tanulj

Porcellini-teszt | Hátulsó-alsó labrum szakadás | Váll vizsgálata

A Porcellini-teszt egy új ortopédiai vállteszt a hátulsó-alsó labrum szakadásainak felmérésére, melyek hátulsó-alsó instabilitáshoz vezetnek.

Morey et al. (2016) a Porcelli-tesztet a hátsó szeméremcsont szakadások diagnózisának új vizsgálataként mutatták be. Tanulmányukban 8 pont feletti, magas, vizsgálóorvosok közötti megbízhatóságot, valamint 100%-os érzékenységgel és 99%-os specificitással nagyon magas pontosságot találtak a hátsó szeméremcsont szakadás diagnózisában. Ebben a vizsgálatban a Porcelli-teszt felülmúlta a többi gyakori tesztet, mint például a Jerk, a Kim és a Load-and Shift teszt. Bár ez a teszt megbízhatónak és rendkívül pontosnak tűnik, más vizsgálatokkal még nem validálták. Emiatt mérsékelt klinikai értéket tulajdonítunk neki a hátsó labrumszakadás be- és kizárására.

A Porcelli-teszt elvégzéséhez ültesd vagy állítsd a pácienst. Az Active Compression Testhez hasonlóan, a páciens hozza a vállát 90 fokos hajlításba és 10-15 fokos adductioba maximális befelé rotációval, hogy a hüvelykujja lefelé mutasson. Vizsgáló a beteg mögött állva egyik kezével rögzíti a lapockát. Ezután kérd meg a beteget, hogy emelje fel a karját a vizsgáló által kifejtett terheléssel szemben.

Megvizsgáljuk a fájdalmat és az izomerőt.

A teszt második részében a páciens pontosan ugyanazt a pozíciót veszi fel, mint az első részben. Most az vizsgáló a stabilizáló kezének hüvelykujját oldalirányba mozgatja úgy, hogy az a hátsó ízületi vonalon helyezkedjen el, ezzel mérsékelt elülső erőt tartva fenn, hogy megakadályozza a felkarcsont fejének hátsó irányú ficamodását. Ezután a manőver megismétlésre kerül.

A teszt pozitív, ha a teszt első részében észlelt fájdalom vagy gyengeség a második részben csökken vagy megszűnik. Ha a fájdalom a második manőver során is fennáll, akkor AC-ízületi patológiára utal.

A biomechanikai magyarázat szerint a teszt a maximális hátsó tokfeszülés előrehajlított, adductiós és befelé rotált helyzetben nyomást gyakorol a szakadt labrumra. Aktív, ellenállással szembeni emeléskor a deltoidea húzása a felkarfej hátradőlését okozza, ami tovább nyomja a szakadt labrumot. Morey és munkatársai (2016) röntgenfelvételekkel is megerősítették a teszt anatómiai alapját. Azt találták, hogy a felkarfej jobban hátradőlt a hátsó labrum szakadásával küzdő pácienseknél, mint az egészséges kontrollcsoportnál a teszt első szakaszában. A második szakaszban a röntgenfelvételek azt mutatták, hogy a vizsgáló hüvelykujja meg tudta akadályozni a hátradőlést.