A femoroacetabularis impingement (FAI) vagy csípő instabilitásának vizsgálatára jelenleg alkalmazott tesztek passzívak, a vizsgáló végzi őket, és nem biztos, hogy kiváltják a tevékenységgel összefüggő tüneteket. Ezért Ranawat és mtsai. (2017) javasolták a láb progressziós szögének vizsgálatát járás közben. Diagnosztikai vizsgálatukban az FAI-ra alkalmazott FADIR-teszttel, valamint a csípő instabilitására alkalmazott FABER-teszttel együtt értékelték, és az FAI felmérésében 61%-os érzékenységet és 56%-os specificitást, a csípő instabilitása esetén pedig 67%-os érzékenységet és 70%-os specificitást mutattak ki, ami meglehetősen gyenge valószínűségi arányokat jelent. Ezért további validálásig mi is gyenge klinikai értéket tulajdonítunk ennek a tesztnek.

A vizsgálathoz kérjük a pácienst, hogy a szokásos módon, semleges lábfejtartással sétáljon. Ezután utasítjuk a pácienst, hogy végezzen befelé rotált lábfejjel járást, tehát a láb befelé rotálódik. Ez körülbelül 15°-kal tér el a semleges járástól.

Ezt követi a kifelé rotációval történő járás a progresszió során.

A teszt pozitív, ha a fájdalom fokozódik a láb progressziós szögének növekedésével, vagy ha a kiindulási fájdalom súlyosbodik.

A dinamikus vizsgálat célja, hogy a járás manipulálásával reprodukáljuk vagy súlyosbítsuk a tüneteket. A FPAW használatával a láb progresszióját befelé vagy kifelé rotációval módosítjuk, ami a csípőn áthaladó irányított erőkben nyilvánul meg, módosítva vagy súlyosbítva a tüneteket. A fej-nyak átmenet befelé rotációval való ütközése feltehetően összefüggésben van a szimptomatikus járással FAI-ban szenvedő betegeknél, ami egybeesett azzal, hogy a FAI morfológiával megerősített vizsgált csoportban pozitív belső FPAW-t találtak. Ezzel szemben a szimptomatikus csípő instabilitással rendelkező betegeknél a külső FPAW pozitív tesztet mutatott, ami reprodukálhatja az instabilitást vagy az alulfedettség tüneteit.

21 ORTOPÉDIAI TESZT A GYAKORLATBAN

• • Név*
• • E-mail cím*

Δ