Finochietto-teszt / Ugrásjel | Meniszkusz szakadás vizsgálata

Ugrás ide

Ezt a wikit a Physiotutors platformon találod meg Legyél tag

Tanulj

Finochietto-teszt / Ugrásjel | A térd meniszkusz szakadásának vizsgálata

A meniszkusz szakadás előfordulási gyakorisága a becslések szerint 61/100 000 az átlag népességben, melynek körülbelül egyharmada sporttal kapcsolatos. Míg a traumás szakadások gyakran a meniszkusz perifériáján fordulnak elő, és 30 év alatti betegeknél figyelhetők meg, az összetettebb és degeneratív mintázatok inkább az idősebb felnőtteknél jellemzőek.

Shrier és munkatársai (2010) szerint a fizikális vizsgálat a meniszkusz szakadásaira más, mint a diagnosztikai tesztek, mivel a meniszkusz szakadásai heterogének, például hátsó vs. elülső szakadások. Ezért a szerzők szerint a szenzitivitás és a specificitás értékeire nem szabad támaszkodni meniszkusz sérülések esetén, hanem a fizikális tesztek kiválasztásának azon az alapon kell nyugodnia, hogy a különböző tesztek hogyan terhelik a meniszkusz különböző részeit.
A fent említett korlátok ellenére a Finiochietto Tesztet még nem validálták diagnosztikai vizsgálatokkal. Emiatt a klinikai értéke nem ismert.

A Finochietto-teszthez vagy Jump Sign-hoz a páciens térdét 130-140 fokos hajlításba hozzuk, és a pozíciót rögzítjük. A térd elülső fiók tesztjéhez hasonlóan a vizsgáló a sípcsontot ventrálisan húzza, ebben az esetben agresszívebben, mint a fiók tesztnél.

A teszt pozitív, ha a vizsgáló "ugrást" érez, amikor a meniszkusz szakadt hátsó szarva az elülső tibiofemorális érintkezési pont elé kerül. Az ugrás alig hallható vagy látható, és nem feltétlenül fájdalmas.

Tudd, hogy az LCA- vagy LCP-szakadáshoz társuló lazaság nem számít pozitív tesztnek, és a teszt laza testek vagy veleszületett discoid meniszkusz esetén is pozitív lehet.