Cranio-cervicalis Flexiós Teszt | Nyaki Motoros Kontroll Károsodás

 A bizonyítékok arra utalnak, hogy a nyakizomzat erejének, koordinációjának és állóképességének hiányosságai összefüggésben állnak a nyaki fájdalommal és a fejfájással – különösen a cervikogén fejfájásban szenvedőknél. 

De Koning et al. (2008) szisztematikus áttekintést végzett többek között a cranio-cervicalis hajlítási teszt, röviden CCFT, klinometriai tulajdonságairól. A vizsgálók közötti megbízhatóságra 0,65 és 0,93 közötti ICC-értékeket találtak. Egy tanulmány 0,54-es ICC-vel jelentett értékeket a megfigyelők közötti megbízhatóságra. Ezen ellentmondásos eredmények alapján a klinikai érték meglehetősen gyenge. 

A teszthez helyezkedj hanyattfekvésbe, térddel felhúzva, a fejed legyen semleges helyzetben. Az arcod vonala legyen vízszintes. A leeresztett biofeedback egységet a nyakad mögé helyezzük, hogy érintkezzen a tarkóddal.
Fújd fel a mandzsettát 20 Hgmm alapnyomásra.
Ezután a tesztet két szakaszban végezzük el.

1. szakasz

Az 1. szakaszban kérd meg a pácienst, hogy lassan bólintson a fejével, mintha a feje hátulja csúszna fel a padon, amíg el nem éri a 2 Hgmm-es nyomásnövekedést, tehát 20-ról 22 Hgmm-re, és tartsa meg ezt a pozíciót két-három másodpercig, mielőtt ellazulhatna, és visszatérhet a kiinduló helyzetbe.
Ha a páciensednek apikális légzési mintája van, a bólintást kilégzéskor végezd el.
Ismételd meg ezt a folyamatot minden 2 Hgmm-es növekedésnél, amíg el nem éred a 30 Hgmm-t a biofeedback egységen. Ez összesen 5 szakaszt jelent.
Az a szakasz a kiindulási alap, amelyet a páciens képes elérni és tartani a nyomást 2-3 másodpercig helyes cranio-cervicalis hajlítással.

A vizsgálat során figyeld meg a következőket, hogy biztosan helyesen végezd el a tesztet:
Elemezd a fejbiccentés mozgását. Minden szakaszban a rotációs szögnek növekednie kell. A betegek használhatnak fejretrakciót vagy fej emelését a nyomás fokozásához. Továbbá, minimális tapintható aktivitásnak kell lennie a sternocleidomastoid vagy elülső scalenus-izmokban a teszt utolsó 1-2 szakaszáig – ha egyáltalán.
Továbbá, a páciensnek képesnek kell lennie ellazulni és visszatérni a 20 Hgmm-es alapnyomásra a próbálkozások között.

2. szakasz

A 2. szakaszt akkor végezzük el, ha a páciens az 1. szakaszt kompenzációs mozgások nélkül teljesíti.
Ebben a szakaszban a mély nyaki hajlítók izometrikus állóképességét teszteljük. A páciens ugyanabban a pozícióban van, mint az 1. szakaszban. Ezután a fejbiccentést a legalacsonyabb szintre, tehát 22 Hgmm-re végezzük, és ebben a pozícióban tartjuk 10 másodpercig. Ha 3 tíz másodperces tartást tudsz végezni ezen a szinten, folytathatod a következő szintre, ami ismét 2 Hgmm-rel magasabb. 

Ellenőrizd a korábban leírt kompenzációs stratégiákat, a rángásokat a tartás alatt, vagy a nyomás csökkenését a 10 másodperces izometrikus kontrakció során, mert ezek a mély nyakhajlítók gyengeségére vagy fáradtságára utalhatnak. 

A vizsgálat során jegyezze fel azt a nyomásszintet, amelyet a páciens minimális felületes izomaktivitás vagy kompenzációs stratégia mellett, 10 másodpercig ismételten tartani tud.

Nyaki motoros kontroll károsodásának felmérésére a következő gyakori teszteket alkalmazzuk:

• Klinikai nyaki gerinc instabilitás
• Mély nyakhajlító állóképesség teszt / Harris-teszt
• Nyaki Extenzor Izomállóképesség Teszt

21 ORTOPÉDIAI TESZT A GYAKORLATBAN

• • Név*
• • E-mail cím*

Δ

de Koning, C. H., van den Heuvel, S. P., Staal, J. B., Smits-Engelsman, B., & Hendriks, E. J. (2008). A nem specifikus nyaki fájdalomban szenvedő betegek izomműködésének mérésére szolgáló módszerek klinikai értékelése: szisztematikus áttekintés. BMC musculoskeletal disorders, 9(1), 1-9.

Jull, G. A., O'leary, S. P., & Falla, D. L. (2008). A mély nyaki hajlítóizmok klinikai értékelése: a craniocervicalis flexiós teszt. Journal of manipulative and physiological therapeutics, 31(7), 525-533.