Bevezetés

Régóta tudjuk, hogy a testmozgás hatékony kezelés a migrénre. Tavaly közzétettük ezt a blogbejegyzést, amely feltárja a testmozgás mögöttes mechanizmusait. Akkor a bizonyítékok, mint láthatod, nem mutattak rá egyetlen konkrét testmozgás típusra, mint a legjobbra. Amikor a nagy intenzitású edzést a mérsékelt, folyamatos edzéssel hasonlítottuk össze, az előbbi a migrénes napok jelentősebb csökkenéséhez vezetett. Az izomerő-fejlesztés migrén esetén is bizonyította hatékonyságát. Azonban a különböző típusú edzések közötti közvetlen összehasonlítások (úgynevezett "head-to-head" összehasonlítások) eddig nem állnak rendelkezésre. Ez a tanulmány egy hálózat meta-analízist végzett, amely lehetőséget ad több beavatkozás közvetett összehasonlítására. Ez lehetővé teszi az olvasó számára, hogy egy pillantással megtudja, melyik beavatkozás lehet hatékonyabb, anélkül, hogy meg kellene várnia a különböző beavatkozások közötti közvetlen összehasonlítások tanulmányozását. Ennél is fontosabb, hogy ez a fajta összehasonlítás lehetővé teszi számunkra, hogy rangsoroljuk a különböző beavatkozások hatékonyságát, hogy tudjuk, melyik a jobb.

Módszerek

Cikkeket kerestünk a Web of Science, a PubMed és a Scopus adatbázisban a migrénnel és a testmozgással kapcsolatos kulcsszavak kombinációjával. Kontrollált klinikai vizsgálatok voltak alkalmasak, amelyekben a testmozgás beavatkozásként szerepelt, és összehasonlították a beavatkozás nélküli vagy a szokásos ellátással. A vizsgálatoknak a migrén havi gyakoriságát kellett jelenteniük a beavatkozás elején és végén. A vizsgálatok résztvevőinek legalább 18 évesnek kellett lenniük, és epizodikus vagy krónikus migrénben kellett szenvedniük.

Eredmények

Összesen 21 cikk került bevonásra a hálózati metaanalízisbe, mely 1195 migrénes betegtől származó bizonyítékot foglalt össze. A minta átlagéletkora 35,5 év volt, túlnyomórészt nőkkel (a nő-férfi arány 6,7 az 1-hez). A 21 tanulmány közül 9 krónikus migréneseket vizsgált. Lehetséges volt 27 páronkénti összehasonlítás az intervenciók között és 8 intervenciót hasonlítottak össze közvetett módon.

Az általunk vizsgált beavatkozások közé tartozott az erő- és terheléses edzés, a mérsékelt intenzitású aerob edzés és a nagy intenzitású aerob edzés, és ezeket összehasonlítottuk egymással, illetve placebóval, topiramáttal vagy amitriptilinnel. A vizsgált beavatkozások időtartama többnyire 8 hét (40%) és 12 hét (40%) volt. Minden edzés tartalmazott egy 10-20 perces bemelegítést és levezetést, és néhány esetben nyújtást végeztünk az edzés előtt és után.

Migrénes betegeknél az erősítő edzést általában heti 3 alkalommal, 12-15 ismétléssel, az 1RM 45-60%-án végezzük, és hetente az 1RM 5%-ával növeljük, hogy az edzésprogram végére elérjük az 1RM 75-80%-át 3 sorozatban, 8-10 ismétléssel.

A mérsékelt intenzitású edzésprogramok a VO2 max 45-70%-án vagy a maximális pulzusszám 60-80%-án kezdődtek. Ezt az edzést hetente 3 alkalommal végeztük, és hetente fejlesztettük. A nagy intenzitású aerob edzésprogramokat a VO2max 55-60%-án kezdtük, hetente 2-3 alkalommal végeztük, és az intenzitást hetente a VO2max 5-10%-ával növeltük, hogy elérjük a VO2max 80-90%-os célértékét, valamint a maximális pulzusszám 90-95%-át a vizsgálati időszak végén. A vizsgált aerob tevékenységek közé tartozott a futás, a kerékpározás, az ugrókötél és az otthoni aerob gyakorlatok.

A hálózati meta-analízis kimutatta, hogy a migrén esetén alkalmazott erősítő edzés a leghatékonyabb a placebóhoz képest. Akár 3,55 nappal is csökkentheti a havi migrénes napok számát. A nagy intenzitású aerob edzés a második leghatékonyabb beavatkozás, ami 3,13 nappal csökkentette a havi migrénes napokat, amelyet a mérsékelt intenzitású aerob edzés követett, ami -2,18 nappal tudta csökkenteni a migrén gyakoriságát. A gyógyszeres kezelés hatékonysága a havi migrén gyakoriságának csökkentésében a placebóhoz képest alacsonyabb volt, mint a fent említett aktív edzések hatékonysága. A topiramát havonta 0,98 nappal csökkentheti a migrénes napokat. Figyelemre méltó, hogy bár nem szignifikáns, az amitriptilin nem csökkentette, hanem növelte a migrén havi gyakoriságát, mivel az átlagos különbség 3,82 volt (a -1,03 és 8,68 közötti tartományban).

Kérdések és gondolatok

Az erősítő edzés tűnik a leghatékonyabb kezelési módnak a havi migrénes rohamok gyakoriságának csökkentésére. Elsőre furcsának tűnhet az erősítő edzés migrén esetén. Talán a páciensed attól tart, hogy a terhelés fokozza az izmok körüli feszültséget, és ezáltal hajlamosabb lesz a panaszokra. Elmagyarázhatod nekik, hogy az első hetekben fellángolások lehetségesek, de ezek a test normális védekező mechanizmusai az adaptációhoz. Fontos, hogy a terheléseket egyénre szabjuk, és a fejlődés az egyén eredményei alapján történjen. A szerzők szerint a rendszeresség kulcsfontosságú, nem a volumen vagy az edzés intenzitása. Egészségügyi szakemberekként a célunk az, hogy az illető mozogjon és egészséges életmódot folytasson. Tudjuk, hogy a migrénesek gyakran lemondják a tevékenységeket fejfájás miatt. Beszélj arról, hogy az erősítő edzés mennyire fontos az egészség általános javítása szempontjából. Az erősítő edzés bizonyítottan 3,5 nappal csökkenti a migrénes napokat havonta. Emellett az aktív pihenőnapok beiktatása is javasolt. Ezeken a napokon javasolt valamilyen könnyebb testmozgás, például biciklivel munkába járás. Végső soron a célod, hogy növeld a képességeiket, és visszaadd az irányítást az életük felett. Ráadásul ez a javulás nem csak a migrénjükre van jó hatással. Segít a gyakran társuló komorbid betegségekben is, mint például az elhízás, a depresszió és az álmatlanság.

Beszélj hozzám szakértőként

A tanulmányok jelentős része alacsony torzítási kockázatú volt (85%), vagyis a bemutatott bizonyítékok szinte biztos képet adnak a vizsgált gyakorlattípusok valódi hatásairól. Fontos megjegyezni, hogy a hálózati metaanalízisbe eredetileg bevont 21 tanulmány közül 6 a per-protokoll elemzésből származó eredményeket mutatott be. Figyelembe kell venni, hogy ez az elemzés a tanulmányt a tervek szerint befejező személyeket vizsgálja. Ez képet adhat arról, hogy milyen eredmények várhatók, ha a páciens jól betartja a programot. Azonban nem veszi figyelembe azokat, akik valamilyen okból nem fejezték be a tanulmány eljárásait. Például valakinek fokozódhatnak a migrénes panaszai, és úgy dönthet, hogy abbahagyja a tanulmány által kínált erőképzési programot. Akik megtapasztalják az erőképzés előnyeit, valószínűleg jobban betartják az eljárásokat, és több előnyről számolnak be. A per-protokoll elemzéssel azonban a lemorzsolódás nem épül be az eredményekbe, és ez torzíthatja a valódi hatásokat. Azt is láthatod, hogy a per-protokoll elemzés hajlamos a magasabb általános torzításra, amelyet a hiányzó eredményadatok és a randomizálással kapcsolatos problémák okoznak. Tehát itt szükséges lenne a szándék szerinti kezelés elemzésének eredményeit külön megtekinteni a per-protokoll elemzés eredményeitől, hogy világos képet kapjunk a fent említett problémák általános eredményre gyakorolt hatásáról. Sajnos ez a felosztás a jelenlegi tanulmányban nem szerepel. Szerencsére a tanulmányok többsége az ajánlott, szándék szerinti kezelés elemzését alkalmazta.

Nincsenek statisztikailag jelentős különbségek a direkt (páronkénti) és az indirekt (NMA) hatékonysági becslések között az összehasonlításokban. A vizsgálatok jól illeszkedtek a modellbe, és minimális eltérés volt az eredményekben. Ezek a szempontok növelik a bizalmat a talált eredményekben.

Főbb üzenetek

A migrén elleni erőképzés bizonyult a leghatékonyabb beavatkozásnak, ezt követte a magas és mérsékelt intenzitású aerob edzés. Az erőképzési beavatkozásokkal akár havi három és fél nappal is csökkentheted a migrén gyakoriságát. Ez a fajta edzés a nyak, a vállöv és a felső végtag fő izmainak megerősítését foglalja magában. Az ellenállásos edzés és az aktív felépülési napok kombinációja lehet a leghatékonyabb módja a migrén ellensúlyozásának.

Referencia

Woldeamanuel YW, Oliveira ABD. Mennyire hatékony az aerob edzés az erősítő edzéssel szemben a migrén kezelésében? Klinikai vizsgálatok szisztematikus áttekintése és hálózati meta-analízise. J Headache Pain. 2022 Okt 13;23(1):134. doi: 10.1186/s10194-022-01503-y. PMID: 36229774; PMCID: PMC9563744.