Bevezetés

A vállöv egészséges, aktív egyéneknél nagy igénybevételnek van kitéve. Azonban, akik traumás elülső váll diszlokációt szenvedtek el, azoknál csökkenhet a vállhoz köthető életminőség. Náluk a jövőben kiújulhat a váll diszlokáció, ezért javasolt a kezelés a kockázat megelőzésére vagy minimalizálására. Általánosságban elmondható, hogy általában kis terhelésű rotátorköpeny és mozgástartomány gyakorlatokat írunk elő. Mivel a vállnak nagy erőknek kell ellenállnia, különösen sporttevékenységek során, ezért egy specifikusabb rehabilitáció hatásosabbnak tűnik. Ebben a megvilágításban a globális neuromuszkuláris és proprioceptív rendszerek célba vétele lényegesnek tűnik. Ez a superioritás vizsgálat a neuromuszkuláris gyakorlatok hatásait vizsgálta elülső váll diszlokáció esetén, összehasonlítva a szokásos otthoni gyakorlat programmal.

Módszerek

Ebben az RCT-ben egy felügyelt, progresszív neuromuszkuláris gyakorlatprogramot hasonlítunk össze egy otthoni, egyénileg végezhető programmal. A beavatkozási csoportban az elülső váll diszlokációjára a következő neuromuszkuláris gyakorlatokat végezzük:

Az elülső vállficamra vonatkozó neuromuszkuláris gyakorlatok 7 gyakorlatot tartalmaztak, amelyek a glenohumeralis és a lapockaizmokat célozták meg. Minden egyes gyakorlatnak 7 fokozatai voltak (alapszintűtől az elitig), az alapszintű gyakorlatokat minden nap végezték (2×20 ismétlés), az elit szintű gyakorlatokat pedig hetente háromszor (2×10 ismétlés). A gyakorlatokat 12 héten keresztül végezték, és minden egyes alkalom körülbelül 45 percig tartott. A felügyelt foglalkozások mellett otthoni gyakorlatokat is tartottak. Itt találja mindkét program részleteit.

Az otthoni gyakorlatprogram 4 gyakorlatból állt, mindössze 2 progressziós szinttel. Mindössze 1 bevezető, felügyelt gyógytorna alkalmuk volt, emellett tájékoztatókat és gyakorlatleírásokat kaptak. A betegeknek 12 héten keresztül, hetente 3 alkalommal kellett elvégezniük a gyakorlatokat (2×10 ismétlés).
A fő eredmény a Western Ontario Váll Instabilitás Index (WOSI) összesített pontszáma volt a 12 hetes utánkövetés során. Ez a skála 0-2100-ig terjed, ahol minél alacsonyabb a pontszám, annál jobb. A közölt minimálisan klinikailag jelentős különbség 250 pont.

Eredmények

Véletlenszerűen osztottunk be huszonnyolc résztvevőt mindkét csoportba. Tizenkét hét elteltével a neuromuszkuláris gyakorlatokat végző csoportból 27-et, az otthoni csoportból pedig 24-et értékeltünk. A bevont alanyok többnyire férfiak voltak (88%), átlagéletkoruk 25,8 év (+/-5,8 év) a beavatkozási, illetve 26,2 év az otthoni csoportban (+/-6,4 év). A legtöbbjük domináns válla diszlokálódott (a beavatkozási csoportban 89%, az otthoni csoportban 93%). Ez leginkább karra esés miatt következett be (46%, illetve 54%), ezt követte a sporttevékenység közbeni baleset (mindkét csoportban 32%; a szerzők ezt „egyébként” kategorizálták – futball, torna, birkózás és motocross közben). Kisebb részük esetében a diszlokáció a kar meghúzása (14% és 11%), vagy a vállat érő külső erő (7% és 4%) miatt következett be. Az alanyok többségénél ez volt az első elülső diszlokáció (64 és 67%).

Váll diszlokáció után a neuromuszkuláris gyakorlatokat végző csoportban a WOSI összpontszám átlagos változása 655,3 volt (95% CI, 457,5-853,0). Az otthoni gyakorlatokat végző csoportban az átlagos változás 427,2 volt (95% CI, 245,9-608,6). Ez -228,1 pontos átlagos csoportok közötti különbséghez vezetett.

Kérdések és gondolatok

A neuromuszkuláris tréninget követő alanyok nagyobb javulást értek el az elsődleges WOSI eredményben. A két csoport közötti különbség statisztikailag szignifikáns volt, de a szerzők szerint ez a különbség nem érte el a 250 pontos minimális klinikailag releváns különbséget. Azonban az MCID nem használható a 2 beavatkozási csoport közötti különbségek értelmezésére, mivel minden beavatkozási csoport különbsége az adott csoportban lévő összes alany átlagértéke. Ehelyett ezt az MCID-t mindkét csoporton belül kell értékelni, és ott nyilvánvalóan mindkét csoport elérte az MCID-t.

Ezekből az eredményekből látszik, hogy az otthoni program sokkal kevesebb gyakorlatot tartalmazott, mint az elülső váll diszlokációjára neuromuszkuláris gyakorlatokat végző intervenciós csoport. Az a tény, hogy az intervenciós csoportban többet edzettek, valószínűleg jótékony hatással lehet az elsődleges eredményre. Nemcsak a több gyakorlat, hanem a 7 szinten keresztüli progresszió is nagyobb hatással lehet, mint a 4 alapgyakorlat elvégzése mindössze 2 szinten. Véleményem szerint logikusabb összehasonlítás lett volna egy hasonló adagolású, de kevésbé specifikus edzésprogram. Érdekes lett volna látni, hogyan teljesített volna a kontrollcsoport, ha ugyanazt csinálják, de csak az alapfokú gyakorlatokat (anélkül, hogy a haladó szintre lépnének, mint az intervenciós csoportban). Várhatjuk ugyanazokat az előnyöket egy kevésbé intenzív rehabilitációs programtól, mint egy gyakrabban végzett programtól, ami sokkal progresszívebb és intenzívebb? Ezért nem vagyok biztos abban, hogy ez egyenértékű összehasonlítás lehet-e. Megdöbbentő számomra az a tény, hogy az intervenciós csoport nem teljesített jobban, mint a kontrollcsoport, ha részletesen megvizsgáljuk a mindkét csoport által végzett gyakorlatokat. Lehetséges, hogy a 12 hetes időszak rövid volt ahhoz, hogy nagyobb javulást idézzen elő, vagy az intervenciós csoport nem minden résztvevője érte el a haladó progressziós szintet? Azonban mindkét csoport résztvevői jelezték, hogy elégedettek voltak mindkét programmal, és nem fordultak elő súlyos mellékhatások.

Beszélj hozzám szakértőként

A protokoll szerint a résztvevőknek legalább 2 pozitív eredményt kellett felmutatniuk az apprehension, relocation és surprise teszteken ahhoz, hogy alkalmas jelöltek legyenek. A vizsgálat eltért a protokolltól, mivel sok betegnél nem voltak az elülső váll instabilitás klinikai jelei. Ez furcsának tűnik, de azt tükrözi, hogy a klinikai vizsgálat nem mindig tükrözi az egyén panaszait. A résztvevőknek egyirányú elülső váll instabilitást kellett tapasztalniuk, és radiológiailag igazoltnak kellett lennie legalább egy elsődleges vagy visszatérő elülső diszlokációnak. Ezen felül a betegeknek az elmúlt héten a napi tevékenységek során nehézségekről kellett beszámolniuk. Kissé furcsának találom, hogy a szerzők bevontak olyan résztvevőket, akiknek első alkalommal volt váll diszlokációjuk, és egyirányú elülső váll instabilitással címkézték fel őket. Ráadásul a bevont résztvevők közel kétharmadánál ez az elülső diszlokáció csak az első váll diszlokációjuk volt. Inkább ezeknek a résztvevőknek traumás váll diszlokációjuk volt, de ez nem jelenti azt, hogy mindegyiküknek váll instabilitása volt.

A mintaszámítás alapján csoportonként minimum 36 résztvevőre volt szükség. Viszont, csak 28 alanyt randomizáltunk csoportonként. Ezt fontos észben tartanod! A tanulmány másik fontos korlátja, hogy nem tudjuk pontosan mi okozta a kezelési hatást. Lehet, hogy a különböző gyakorlatok, a felügyelet és irányítás, a neuromuszkuláris vonatkozás vagy ezek kombinációja. A placebo is hatással lehetett az eredményekre, mivel az elülső váll diszlokációra neuromuszkuláris gyakorlatokat végző résztvevőket felügyelték, ezért jobb elvárásaik lehettek.

Főbb üzenetek

Az elülső váll diszlokációjára végzett neuromuszkuláris gyakorlatok biztonságosak és hatékonyan javítják a vállhoz kapcsolódó életminőséget. A neuromuszkuláris és otthoni gyakorlatokat végző csoportok is MCID feletti csoporton belüli javulást mutattak, az utóbbi kevésbé. Ez a tanulmány 2 edzésprogramot ad, amelyet használhatsz: a gyakoribb és intenzívebb program adható nagyon motivált betegeknek, vagy azoknak, akik személyes rehabilitációs felügyeletet szeretnének. Az otthoni program azoknak adható, akik időhiányban szenvednek, vagy kevésbé motiváltak.

Referencia

Eshoj HR, Rasmussen S, Frich LH, et al. A neuromuszkuláris gyakorlatok jobban javítják a váll funkcióit, mint a szokásos gyakorlatok traumás elülső váll diszlokáció esetén: Randomizált, kontrollált vizsgálat. Orthop J Sports Med. 2020;8(1):2325967119896102. Megjelent: 2020. január 30. doi:10.1177/2325967119896102. 

Tudj meg többet

Hallgasd meg:

034. epizód: Ortopédia és gyógytorna alapok Dr. Jorge Chahlával

Nézd meg: