Ellen Vandyck
Kutatásvezető
A mozgásszegény életmód és a hosszan tartó ülés a csípőhajlítók megrövidüléséhez és gyengeségéhez vezethet. Továbbá, a megrövidült csípőhajlító izmok és a gluteus maximus kisebb aktiváltsága közötti összefüggést állapítottak meg. Mills et al. (2015). Ez jelentős hatással lehet a normál ízületi kinematikára, ahol egy feszes és gyenge csípőhajlító és egy kevésbé aktivált csípőnyújtó valószínűleg a csípő nyújtási tartományának csökkenését és a medence elülső dőlésének növekedését okozná. Hasonlóképpen, Mills és munkatársai azt találták, hogy a gluteus maximus : biceps femoris aktivációjának aránya szintén csökkent, annak ellenére, hogy hasonló nettó csípőnyújtási nyomatékok jöttek létre. A sportolói populációban ez növelheti a combhajlító izmok igénybevételét, ami hajlamosíthatja őket a húzódásra vagy szakadásra. Kevésbé aktív egyéneknél a feszes és gyenge csípőhajlítók nagyobb szerepet játszhatnak a megnövekedett ágyéki lordózisban és a medence túlzott elülső dőlésében, ami hajlamosíthat a derékfájás vagy a járás megváltozására. A csípőhajlító izmok nyújtását a múltban alaposan tanulmányozták, és a medence elülső dőlésének csökkenését mutatták ki az alábbiak szerint. Preece et al. (2021). Mivel a nyújtás egyszerű és hatékony módszer, a jelenlegi szerzők azt akarták megvizsgálni, hogy van-e különbség a csípőnyújtás mobilitásának javítása érdekében a hátsó medencebillentéssel vagy anélkül végzett nyújtás között.
Ebben a randomizált, kontrollált vizsgálatban (RCT) crossover elrendezést alkalmazunk. 18–35 év közötti, egészséges és aktív személyeket vonunk be, akik hetente legalább 2 napot edzenek. A részvételhez csípőhajlító-feszesség szükséges, ezért módosított Thomas-teszttel mért csípőnyújtás kevesebb, mint -9,69°.
Két nyújtási technikát hasonlítottunk össze.
A hagyományos csípőfeszítő nyújtáshoz féltérdelő helyzetben kell ülnöd. Óvatosan told előre a medencédet, miközben megtartod a semleges gerincet és az egyenes testtartást. Érezned kell a nyújtást a talajon lévő térddel pozícionált láb elülső csípőtájékán.
A csípőnyújtó nyújtást hátradöntött medencével végezzük hasonló helyzetben, de a medence hátradöntését úgy adjuk hozzá, hogy megkérjük a pácienst, hogy aktiválja a core izmait a medence behúzásával, miközben előreviszi azt. Célunk az alsó hasizmok és a gluteus maximus aktiválása a medence elülső billenésének minimalizálása érdekében. Az oktató gondoskodik arról, hogy a derék ne homorútson.
Minden résztvevő végez mindkét nyújtást; egy technikát a bal lábbal és egyet a jobb lábbal. A sorrend véletlenszerű volt. A nyújtást 30 másodpercig tartjuk, és nyújtásonként 2 ismétlést végzünk 30 másodperces nyugalmi idővel. A jó teljesítmény érdekében a klinikus szóbeli és vizuális utasításokat ad. A nyújtás során nem engedélyezett a fájdalom, ezért a mozgástartományt úgy állítjuk be, ha kellemetlenség van jelen.
Gyűjtöttük a résztvevők szociodemográfiai alapadatait és a testmozgás szintjét a Nemzetközi Testmozgás Kérdőív (IPAQ) segítségével. A combcsont hosszát csontos tájékozódási pontok tapintásával mértük meg.
A reaktív csípő Hajlító teszt volt az elsődleges vizsgált eredmény. Ehhez a teszthez hanyattfekvés pozícióban vagy, egyik csípőd 90°-ban behajlítva, térded behajlítva, másik lábad pedig semleges pozícióban, térded és csípőd teljesen kinyújtva a vizsgálóasztalon. Dinamométerrel mérjük a csípő Hajlító által generált reaktív csúcsértéket. A nyers erőt normalizáljuk a combcsont hosszához, és nyomatékként fejezzük ki Newton/méterben. A minimális klinikailag fontos különbség 4,83 Nm.
Másodlagos eredményességi mérőszámként a kontralaterális alsó végtag aktív térdnyújtását mértük fokokban, 90°-os csípőhajlításnál. Ezt goniométerrel mértük.
Ebben a tanulmányban huszonhat résztvevő vett részt, összesen 52 csípővel. A résztvevők átlagéletkora 22,5 év, átlagos BMI-jük 23,76 kg/m2 volt. A heti testmozgásuk átlagosan 120 percet tett ki.
Az elsődleges eredményelemzés szignifikáns csoport-idő interakciót mutat, közepes hatásmérettel. A csípőnyújtás, hátsó medencebillentéssel, jelentősen csökkentette a reaktív csípőhajlító erőt 4,85 Nm-rel.
A másodlagos eredményként mért aktív térdnyújtás nem mutatott különbséget.
Ebben a tanulmányban főként a csípőhajlítók nyújtására összpontosítottunk. Jelentős javulást értünk el a reaktív csípőhajlító tesztnél, ami nagyobb nyújtást és kisebb csípőhajlítást jelent. De ne feledd, a rövidült izmok gyakran gyengék is, ami a teljes kinetikus lánc változásához vezethet. A kutatásokban ezt gyakran alsó keresztezett szindrómának nevezik.
Ahelyett, hogy csupán a megrövidült izmok nyújtására összpontosítanánk, inkább erősítsük meg ezeket az izmokat! Excentrikus gyakorlatokkal egyszerre nyújthatsz és erősíthetsz!
Eleinte nem értettem, a szerzők miért használták az Active Knee Extension tesztet másodlagos eredményesség mérőként, és a teszt választásának indoklása sem volt kifejtve a cikkben. Feltételezem, hogy ha nagyobb térdnyújtás érhető el a kontralaterális lábon e teszt során, az a fokozott medencei hátradöntő kapacitásnak és a hamstringek fokozott nyújtási toleranciájának köszönhető a kontralaterális lábon. Ez a kontralaterális hamstringek által a medencére gyakorolt feszültség és a medence hátradöntött pozíciója a medence ipsilaterális oldalának hátradöntéséhez vezet, ami hasonló csípőhajlítást okoz az ipsilaterális csípőn. Tehát, ha a csípőhajlító hossza javul, egy hasonló hátradöntés az Active Knee Extension során a kontralaterális oldalon kisebb csípőhajlítást eredményezne az ipsilaterális oldalon. Ha az Active Knee Extension nő a kontralaterális lábon anélkül, hogy reaktív csípőhajlítás történne az ipsilaterális csípőn, ez részben a javult csípőhajlító hossznak tudható be, és így a javult csípőextenziós mobilitás eredményének az ipsilaterális lábon. Ha kevesebb csípőhajlítás történik az ipsilaterális oldalon a medence hátradöntése ellenére az active knee extension teszt során, ez javult csípőextenziós mobilitást is jelezhet az ipsilaterális oldalon, és nagyobb nyújtási toleranciát a csípőhajlítókban, szintén az ipsilaterális oldalon, miközben a hamstringek nyújtási kapacitása a kontralaterális oldalon kihívást jelent. Azonban, tekintve, hogy nem volt a hamstring hosszának javítására irányuló beavatkozás, teljesen logikus, hogy nem tapasztaltunk javulást ebben a tesztben.
Nem végeztünk csípőnyújtás mozgástartomány mérést. Habár a reaktív csípőhajlító teszt csökkenését figyeltük meg, ezt okozhatta a csípőhajlító megnövekedett hossztűrése a csípőnyújtás mozgástartomány hatékony javulása nélkül. Ráadásul nem történt alap medencebillenés mérés, ami befolyásolhatta az eredményeket. Bár a reaktív csípőhajlító teszt a csípőhajlítási reakció objektív mérésével megbízható, van egy szubjektív eleme is a végrehajtásban, mivel az egyik csípőt 90°-os hajlításban kell tartani. Az ettől a vizuálisan indukált 90°-os hajlítástól való apró eltérések a csípőhajlító izmok által generált reaktív csúcsérték változásához vezethetnek.
A reaktív csípőHajlító teszttel objektíven mérhető a csípőHajlító feszessége, ami egy fontos, gyakran előforduló problémát kezel. A teszt kiválóan megbízható. A vizsgáló egy rögzítő övet is használt a dinamométer mérésének növelésére. A szerzők minden mérés előtt kalibrálták a készüléket, és a combcsont hosszához normalizálták az erőt, így megpróbálták szabványosítani a tesztet és érvényes méréseket használni az elsődleges elemzésben, amit csak helyeselni tudunk.
Mivel ez egy crossover randomizált, kontrollált vizsgálat volt, minden alany megtapasztalta az intervenciós és a kontroll helyzetet. Mindkét különböző nyújtást minden résztvevő elvégezte, mindkét oldalon egyet-egyet. Ezáltal minden résztvevő a saját kontrolljaként szolgált. Elképzelhető, hogy a résztvevőnek az egyik oldalon gyengébb és “feszültebb” a csípője, mint a másikon, és hogy a bal és a jobb láb közötti különbség hozzájárult a tapasztalt hatásokhoz. Korábbi sérülések hiányában azonban feltételezhetjük, hogy mindkét oldal hasonló ‘hiányosságokat’ mutat ebben a nem sportoló populációban. A kiindulási jellemzők nem mutattak különbséget a kontroll és az intervenciós csoportok között (amelyek így az egyes résztvevők jobb és bal lábai voltak).
A jelenlegi tanulmány szerint a csípőnyújtás hátsó medencebillentéssel hatékonyabb volt, mint az összehasonlítás. Egy objektív teszt megerősítette a csökkent reaktív csípőhajlító erőt, ami azt jelenti, hogy a csípő kevésbé volt hajlított helyzetben, és így nagyobb mértékű nyújtás történt az ízületben. Ezek az eredmények felhasználhatók az egészséges, fizikailag aktív egyének csípőextenziós mobilitásának javítására. Mivel a javulás meghaladta az MCID-t, biztosak lehetünk abban, hogy a nyújtás hatékony. Javaslom a csípőhajlító erő értékelését, mivel az excentrikus tréning akkor is kifizetődő lehet, ha nemcsak a mozgástartomány hiánya, hanem csökkent erő is jelen van.
Ne kockáztasd, hogy figyelmen kívül hagyj lehetséges vészjósló jeleket, vagy hogy a futókat rossz diagnózis alapján kezeld! Ez a webinár segít elkerülni azokat a hibákat, amiket sok terapeuta elkövet!