Bemutatkozás

A nagyfokú ízületi hipermobilitás előnyös lehet az olyan dobósportoknál, ahol nagyfokú hajlékonyságra van szükség. A hipermobilitási spektrumzavarban szenvedőknél nagyobb a kockázata a válltünetek kialakulásának életük során. Korábbi vizsgálatok szerint a gyakorlatok előnyösek lehetnek az izomerő és a vállízület körüli ín merevségének növelésében, de konkrét gyakorlati ajánlások hiányoznak. Egy korábbi vizsgálatban a nagy terhelésű váll erősítés megvalósíthatónak és biztonságosnak bizonyult HSD-ben szenvedők és tartós válltünetekkel küzdők számára. Hogy kiderüljön, a hipermobil vállak nagy terhelésű erősítése javítja-e a vállfunkciót, ezt az RCT-t hoztuk létre!

Módszerek

Ebben a vizsgálatban összehasonlítottuk az alacsony terhelésű erősítő programot a nagy terhelésű erősítő programmal a hipermobilitási spektrum zavarban (HSD) szenvedő betegek önbevalláson alapuló működésére gyakorolt hatását. Ezt a következőképpen definiáltuk

• A generalizált HSD (G-HSD) meghatározása: Beighton-pontszám ≥ 5/9 a legfeljebb 50 éves nők esetében, és ≥ 4/9 az 50 év felettiek és az összes férfi esetében, VAGY
• Ha a Beighton-pontszámod 1 ponttal a korodnak és nemednek megfelelő határérték alatt van, és az 5PQ pozitív (≥ 2/5 pozitív válasz), akkor H-HSD-d van.

Emellett a résztvevőknek legalább egy tünettel kellett rendelkezniük:

• Legalább 3 hónapja mozgásszervi vállfájdalmad van?
• Ha nincs trauma a kórtörténetben, az ízületi diszlokáció vagy instabilitás azt jelenti, hogy (a) minimum három atraumatikus diszlokáció ugyanabban a vállban, (b) minimum kettő atraumatikus diszlokáció két különböző ízületben (minimum egy a vállban), különböző időpontokban, és/vagy (c) orvosi megerősítés az ízületi instabilitásra legalább két ízületben (minimum egy a vállban).

A nagy terhelésű csoport résztvevői 5 gyakorlatot végeztek hetente 2 alkalommal felügyelet mellett és hetente egyszer otthon. A gyakorlatokat legfeljebb 15 kg-os kézi súlyzókkal végeztük, egyénileg beállított terheléssel. Az első 3 hétben a gyakorlatokat növekvő terheléssel végeztük, a 10RM 50%-áról 70%-ra, majd 90%-ra. Ezt követően a 4-9. héten a terhelést 10RM-re emeltük, a 10-15. héten pedig 8RM terheléssel végeztük a sorozatokat. Az alábbi képen megtekintheted a nagy terhelésű erősítő program részletes leírását. A következő gyakorlatokat végeztük: Oldalt fekvő kifelé rotáció semleges helyzetben, hasonfekvés vízszintes abductio, hasonfekvés kifelé rotáció 90°-os váll abductio mellett, hanyattfekvés lapocka protrakció, és ülő helyzetben scaption.

Az alacsony terhelésű erősítő csoportban a dániai szokásos gyakorlatot kívántuk utánozni. Itt az önálló edzés rendszeresen, hetente 3 alkalommal van előírva. A vizsgálat során a gyakorlatokat bemutattuk a betegeknek, és az 5. és 11. héten felügyeltük őket, amikor az új gyakorlatokat végezték. A program kilenc vállgyakorlatot tartalmazott:

• 1. fázis (izometrikus), póz korrekció;
• 2. fázis (izometrikus): váll abductio, váll befelé és kifelé rotáció 90°-os hajlítással a könyökízületben falnak támaszkodva, valamint álló súlyviselés a vállakban asztalnak támaszkodva.
• 3. fázis (dinamikus, sárga Theraband-del): váll abductio, váll befelé és kifelé rotáció 90°-os hajlításban a könyökízületnél, valamint négykézláb helyzet egykaros emeléssel.

A fő eredmény a Western Ontario Váll Instabilitás Index (WOSI) volt, ami a vállfunkció önbevalláson alapuló mérőszáma. Ezt rövid távon, tizenhat hét elteltével mértük. A kérdőív 21 kérdésből áll, melyeket 0-100-as skálán értékelünk, ahol a 0 a váll korlátozásainak hiányát jelenti. Azt is mértük, hogy mennyire tartják be a résztvevők az edzésprogramot. Ha a 48 edzésből kevesebb, mint 32-t végeztek el, a résztvevőt nem együttműködőnek minősítettük.

Eredmények

A résztvevőket véletlenszerűen osztottuk be két erősítő program egyikébe; 93 fő adatai álltak rendelkezésre 16 hét után. A résztvevők 79%-a nő volt, az átlagéletkor 37,8 év volt. Az átlagos Beighton-pontszámuk 5,8 volt. Összesen 48 edzésen kellett részt venni, és 67 beteget soroltunk a terápiát betartók közé (34-en a magas, 33-an az alacsony terhelésű csoportban).

A fő elemzés kimutatta, hogy a hipermobil vállaknál a nagy terhelésű erősítés nagyobb mértékű javulást eredményezett a vállfunkciókban, mint a kis terhelésű program. Az átlagos különbség -174,5 pont volt (a kiindulási WOSI pontszám, az életkor, a nem és a gyógytorna rendelő körüli csoportosulás figyelembevételével korrigálva), ami a minimális fontos különbség alatt van. Amikor a per-protokoll elemzést elvégezték, a két csoport közötti átlagos különbség -250,7 pontot ért el. Ezeket az eredményeket a szenzitivitás elemzések is alátámasztották, lásd a kérdéseket és gondolatokat.

A klinikai szempontból releváns eredmények értékelésekor azt tapasztaltuk, hogy a magas terhelésű programban résztvevő betegek közel kétharmada ért el releváns eredményt, szemben az alacsony terhelésű csoportban résztvevő betegek körülbelül felével. A WOSI-ban legalább 252 pontos változás klinikailag releváns eredménynek minősül. A korrigált kezelési szükséglet 3 volt, 2 és 7 beteg közötti szűk konfidencia intervallummal.

Kérdések és gondolatok

A WOSI kérdőív használatával ez a tanulmány egy olyan érzékeny és érvényes kérdőívet használt, amely jól reagál a változásokra, és magas a teszt-reteszt megbízhatósága. A legkisebb lényeges különbség a jelentések szerint 10,4% és 14% között volt, tehát 218,4 és 294 pont között. A protokoll szerinti elemzés 250,7 pontos átlagos javulást mutatott, ami a korábban közölt értékek közé esik. Sajnos a kezelési szándék szerinti elemzés nem érte el a legkisebb lényeges különbséget. Ezt a „Talk Nerdy to Me” részben tárgyaljuk.

Ismered a kis terhelésű vállgyakorlatok alkalmazását hipermobil/instabil vállúaknál? Aggódsz, hogy ezek a betegek könnyebben ficamítják a vállukat nehéz gyakorlatok során? Ez nem meglepő, mivel továbbra is bizonytalanság övezi a nagy terhelésű vállgyakorlatok biztonságosságát és hatékonyságát hipermobilitási rendellenességek esetén. Valójában egyes irányelvek ellenzik a nagy terhelésű erősítést!! 2020-ban Liaghat és mtsai. megkérdőjelezték ezt az ajánlást, és megállapították, hogy a nagy terhelésű erősítés hipermobil vállaknál biztonságos és kivitelezhető a megvalósíthatósági vizsgálatukban. Ez a tanulmány további bizonyítékot szolgáltat arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk a hipermobil vállak nagy terhelésű erősítésével kapcsolatos ajánlást. Szerencsére a jelentett mellékhatások mind enyhék voltak. Több mellékhatás fordult elő a nagy terhelésű erősítő csoportban, ezek izomérzékenység és fejfájás voltak. Szóval semmi komoly. Mindkét csoportban kisebbségben volt új szubluxáció vagy diszlokáció: 3 szubluxáció fordult elő a kis terhelésű csoportban, egy a nagy terhelésű csoportban és 1 diszlokáció a nagy terhelésű csoportban. Elég őrült, hogy ezek a mellékhatások az enyhe mellékhatások közé tartoztak. Az úgynevezett súlyos mellékhatások a halált, az életveszélyes eseményeket, a korlátozottságot és a maradandó károsodást fedték le. Egy hipermobil vállú beteg számára azonban egy újbóli diszlokáció komoly aggodalomnak tűnhet véleményem szerint.

Én személy szerint nem nevezném a váll túlzott mobilitását mumusnak. Azonban, hogy elkerüld a válltünetek kialakulását a nagy terhelésből adódóan a hipermobilis mozgástartományban, szerintem kulcsfontosságú, hogy maximalizáld a kontrollt e felett a tartomány felett. A nagy terhelésű erősítő gyakorlatok, mint amilyeneket itt vizsgáltak, értékesek lehetnek a vállízületet körülvevő stabilizáló izmok működésének javításában.

Beszélj hozzám szakértőként

Ha a 48 alkalomból kevesebb, mint 32-n vett részt, nem tekintettük betartónak. Valójában 33 résztvevő nem teljesített legalább 32 alkalmat. Túl megterhelő a program, hogy a résztvevők egyharmada nem tudta teljesíteni a gyakorlatprogram több mint kétharmadát? Vagy megfordíthatjuk: elegendő kevesebbet teljesíteni az előre meghatározott 48 alkalomból? Az érzékenységi analízis mindkettőt figyelembe vette. Az "intention-to-treat" analízisben minden randomizált résztvevőt nyomon követtünk. Ez az elemzés azt mutatta, hogy a WOSI átlagos csoportok közötti javulása -198,7 pont volt. A per-protokoll elemzésben, ahol csak a teljes vizsgálatot követőket (a betartókat) elemeztük, a WOSI átlagos csoportok közötti különbsége -250,7 volt. Nagyon logikus, hogy az utóbbiban nagyobb csoportok közötti különbséget találtunk. Gyakori ok a lemorzsolódásra, hogy az emberek állapota nem javul. A betartó résztvevők valószínűleg azok, akik javulást tapasztalnak a tüneteikben, és motiváltak a program befejezésére. Amikor a kritikusabb elemzést nézzük – az intention-to-treat analízist, ahol a kiindulási értékeket előreviszik azon a feltételezésen alapulva, hogy a lemorzsolódó résztvevők valószínűleg visszatérnek a kiindulási helyzetükbe –, azt látjuk, hogy a csoportok közötti változás nem érte el a minimális fontos különbséget. Tehát a nagy terhelésű erősítő program valóban felülmúlja az alacsony terhelésűt? Legalábbis a rövid távú, 16 hetes utánkövetéskor nem. Azonban levonhatunk néhány tanulságot a klinikai gyakorlat számára, ahol nem olyan szigorúan kontrollált környezetben dolgozunk, mint a RCT-kben. Ha a beteg betartja a gyakorlatokat, nagyobb javulásra számíthat a nagy terhelésű erősítő programmal, a per-protokoll elemzésből kiindulva.

A teljesítmény számítás a 2020-ban elvégzett megvalósíthatósági tanulmány eredményein alapult. Így a szerzők reprezentatív adatokat használhattak a megfelelő mintanagyság kiszámításához. Ezenkívül a cikket nyílt hozzáféréssel, részletes protokollal és statisztikai tervvel publikálták. Ezeket a fájlokat nézve a szerzők olyan grafikonok közzétételét tervezték, amelyek a végleges cikkből hiányoznak.

A szerzők hatalmas elismerést érdemelnek a Konszenzus az Edzésriport Sablon (CERT) használatáért, ami sok klinikai edzésvizsgálatból hiányzik. Ez biztosítja az átláthatóságot és javítja a vizsgálat értelmezését, hogy a hatékony edzésintervenciók könnyebben beépülhessenek a klinikai gyakorlatba.

Fő üzenetek

Úgy tűnik, a hipermobil vállak nagy terhelésű erősítése nagyobb mértékben javította a váll funkcióját. Azonban az átlagos különbség nem érte el a minimális fontos különbséget. Ezek az eredmények egy főként nőkből (79%) álló mintában születtek, ezért a férfiakra való általánosíthatóság korlátozott. Akik követték az előre meghatározott protokollt, nagyobb eredményeket értek el a nagy terhelésű erősítési protokollal. Ebben a tanulmányban kevés mellékhatás (fejfájás és izomérzékenység) fordult elő. Csak 1 betegnél fordult elő szubluxációs esemény a nagy terhelésű erősítő csoportban, szemben az alacsony terhelésű csoport 3 betegével. A nagy terhelésű erősítő csoportban egy betegnek ficamodott a válla, míg az alacsony terhelésű csoportban senkinek.

Hasznos tartalom

Referencia

Liaghat B, Skou ST, Søndergaard J, Boyle E, Søgaard K, Juul-Kristensen B. Rövid távú hatékonyság nagy terhelésű, összehasonlítva alacsony terhelésű erősítő gyakorlatokkal a hipermobil vállú páciensek önbevalláson alapuló funkcióira: egy randomizált, kontrollált vizsgálat. Br J Sports Med. 2022 Jún 1:bjsports-2021-105223. doi: 10.1136/bjsports-2021-105223. Epub nyomtatás előtt. PMID: 35649707.