Bemutatkozás

A nyújtás régóta bevett módszer az izmok rugalmasságának növelésére. Neurológiai esetekben a nyújtás az izomkontraktúrák elkerülésére szolgált, sportolóknál az edzés utáni izomérzékenység csökkentésére, a gyógytornában pedig az ízületi mozgékonyság növelésére használták. A kutatások azonban kimutatták, hogy a nyújtás nem feltétlenül javítja a sportteljesítményt, nem csökkenti a sérüléseket, és neurológiai sérüléseknél sem képes megelőzni vagy kezelni a kontraktúrákat. Úgy tűnik, a nyújtás kezd háttérbe szorulni a rehabilitációban és a sportban. Az utóbbi években az excentrikus gyakorlatok kerültek előtérbe. Mivel ez a mozgásforma lehetővé teszi az izom megnyúlását összehúzódás közben, ez egy jobb stratégia lehet. Már 2012-ben O’Sullivan és munkatársai arról számoltak be, hogy az excentrikus gyakorlatok javíthatják a csípő, a térd vagy a boka rugalmasságát, de a tanulmány következtetései nem összevont adatokon alapultak, így a hatás mértéke továbbra is ismeretlen volt. A biceps femoris vizsgálatakor az excentrikus gyakorlatok nagymértékben növelték az izomfasciculus hosszát. Ezért gondolták, hogy hasonló eredményeket lehet elérni más testrészeken is. Ez a szisztematikus áttekintés frissítette a korábbi tanulmányt, és meta-analízist is tartalmaz az excentrikus gyakorlatok rugalmasságra gyakorolt hatásának vizsgálatára.

Módszerek

Szisztematikus áttekintést végzünk, frissítve és kiterjesztve O'Sullivan 2012-es, felső végtagra vonatkozó kutatását. Randomizált, kontrollált vizsgálatokba vonjuk be, amelyek az excentrikus gyakorlatok felső vagy alsó végtag hajlékonyságára gyakorolt hatását hasonlítják össze. Az elsődleges eredmény a hajlékonyság, amelyet az ízületi mozgástartomány vagy az izomfasciculus hosszának mérésével mérünk. Másodlagos eredményként megvizsgáljuk az excentrikus gyakorlatok hatékonyságát a hajlékonyság mérésére, külön elemezve az ízületi ROM-ot vagy az izomfasciculus hosszát.

Eredmények

Ez a szisztematikus áttekintés 27 vizsgálatból származó 35 összehasonlítást tartalmazott a metaanalízisben. Összesen 911 résztvevőt vontunk be a vizsgálatba. Szóval, mennyire hatékony az excentrikus gyakorlat a rugalmasság mérésére? Ebben a mintában az excentrikus gyakorlat képes volt javítani az ízületi rugalmasságot közepes hatásmérettel (g=0,54 (0,34-0,74)), de amikor egy nagy hatásméretű vizsgálatot kizártunk egy érzékenységi analízisben, a hatás a közepes méret határán volt (g=0,49 (0,34-0,64)). Az általános minőséget mérsékeltre vagy alacsonyra minősítették a torzítás és az inkonzisztencia miatt.

A másodlagos elemzések feltárták, hogy ugyanez volt a helyzet akkor is, ha a hajlékonyságot külön mértük az ízületi mozgástartományban vagy az izomköteg hosszában (az ízületi mozgástartomány esetében: Hedges’ g=0,52 (0,31-0,74), az izomköteg hossza esetében pedig: g=0,57 (0,28-0,87)). Az ízületi mozgástartományt tekintve a bizonyítékok magas minőségűek voltak, míg az izomköteg hossza esetében a bizonyítékokat alacsonyra minősítették a torzítás és az inkonzisztencia kockázata miatt.

Az alcsoport-elemzések azt mutatták, hogy a mérsékelt hatás a alsó végtag javulásában volt megfigyelhető (g=0,57 (0,34-0,79)), a felső végtagban nem (g=0,37 (0-0,74)). Más beavatkozásokkal (g=0,66 (0,28-1,03)) vagy beavatkozás nélkül (g=0,48 (0,28-0,69)) összehasonlítva az excentrikus gyakorlat hasonló hatásokat tudott kiváltani.

Kérdések és gondolatok

Csak kevesen vesztek el az utánkövetés során (82), és kevés mellékhatásról számoltak be, így ez a gyakorlati megközelítés ésszerűnek tűnik. Fontos megjegyezni, hogy nem minden tanulmány számolt be mellékhatásokról. Valójában 6 tanulmány igen, és a mellékhatások a késleltetett izomlázról szóltak, az enyhétől az enyhéig. Az intervenciók átlagos időtartama 8 hét volt, és átlagosan 24 (12-33 közötti) alkalomra került sor. A 4 hétnél rövidebb vizsgálatok kizárásra kerültek, mivel a szerzők úgy vélték, hogy ezek a tanulmányok leginkább a testmozgás utáni izomkárosodáson alapulnak. Akárhogy is, ésszerűnek tűnik kizárni azokat a rövid távú tanulmányokat, mivel elvárhatjuk, hogy a rugalmasság növeléséhez szükséges adaptációkhoz néhány hétre lehet szükség.

Az eltérések az eredményekben a belefoglalt vizsgálatok közötti különbségeket tükrözik. A szerzők példaként említik azokat a tanulmányokat, melyek szerint a heti 2-3 alkalommal végzett, nagy terhelésű excentrikus terhelés koncentrikus terheléssel összehasonlítva nagyszerű eredményeket hoz, míg egy másik tanulmány negatív hatásokat mutatott napi kétszeri excentrikus terhelés alkalmazása esetén. Tehát úgy tűnik, hogy létezhet egy „optimális adagolás”, de ez meghaladta ezen vizsgálat kereteit.

A felső végtagra vonatkozóan megpróbáltuk összegezni az eredményeket, de csak 4 cikket tudtunk bevonni. Mivel a hatás a szignifikancia határán van, feltételezhetjük, hogy a jövőbeni, több felső végtagra vonatkozó vizsgálat kimutathatja az excentrikus edzés lehetséges előnyeit.

Beszélj hozzám szakértőként

Négy vizsgálatot kizártunk a meta-analízisből, mert az eredmények ugyanazoktól a résztvevőktől származtak különböző publikációkban. Az eredményeket csak egyszer vettük figyelembe, ezért ezen tanulmányok kizárása indokolt. Az eredményeket mérsékelt variabilitás jellemezte, mivel a vizsgálatok heterogének voltak. Ennek figyelembe vételére random hatású modelleket alkalmaztunk, így az ábrázolt hatások konzervatívak és valószínűleg nincsenek túlbecsülve. Érdekes módon a másodlagos eredmények az ízületi rugalmasság külön elemzéseit vizsgálták akár az izom mozgástartományán, akár az izomfasciculus hosszán keresztül, ami azt jelzi, hogy az excentrikus gyakorlat egyformán hatékony volt. Ez növeli az eredményekbe vetett bizalmat, mivel két különböző eredmény is ugyanazt a hatást mutatja.

A beválasztott vizsgálatok közepes minőségűek voltak. Tíz tanulmány a PEDro skálán 5 alatt ért el. Érdekes lett volna tudni, hogy van-e különbség az alacsony és magas minőségű vizsgálatok eredményei között. Az eredmények értelmezésekor figyelembe kell venni, hogy a konfidencia intervallumok alsó határai kis Hedges' g értékeket mutatnak, ezért fontos, hogy ne becsüljük túl a hatásokat, mivel az egyes tanulmányok eredményeinek jelentős része a konfidencia intervallum alsó határán belül lesz.

Fő üzenetek

Mit szűrhetünk le ezekből az eredményekből? Ez a meta-analízis megerősíti a korábbi feltételezést, miszerint az excentrikus gyakorlatok valódi javulást eredményezhetnek a hajlékonyságban. Különösen az alsó végtagban, összehasonlítva más beavatkozásokkal (beleértve a koncentrikus gyakorlatokat, általános gyakorlatokat) vagy a semmittevéssel (ami ésszerűnek hangzik). Az excentrikus gyakorlatok és a nyújtás összehasonlítása meghaladta e tanulmány kereteit, de mivel a nyújtás hatékonysága egyre inkább megkérdőjeleződik, a fő hangsúlynak ezen javulások eléréséhez az excentrikus gyakorlatokra kell helyeződnie.

Referencia

Diong J, Carden PC, O'Sullivan K, Sherrington C, Reed DS. Excentrikus gyakorlatokkal növelheted az ízületek rugalmasságát felnőttkorban: Szisztematikus áttekintés és meta-analízis. Musculoskelet Sci Pract. 2022 Már 25;60:102556. doi: 10.1016/j.msksp.2022.102556. Epub megjelenés előtt. PMID: 35390669.