Ellen Vandyck
Kutatásvezető
A befagyott váll egy olyan állapot, amire nincs hatékonyabb kezelés, ezért a klinikusok és a betegek számára is rejtély marad. Vannak, akik a természetes lefolyásra várnak; mások azonnali kezelést javasolnak. Sok beteg mégsem épül fel teljesen. Mivel a legoptimálisabb kezelés még nem ismert, nem minden résztvevőnél érjük el a legjobb eredményt. Vannak, akik kívül esnek a csoportszintű átlagokon. A betegek különböző profilokba sorolása más mozgásszervi állapotoknál is megtörtént, és ez betegközpontúbb ellátáshoz vezetett. Új tanulmányok a mozgásszervi rendszeren túli hatásokra mutatnak rá. Az anyagcsere tényezők, az autonóm diszfunkció és a megváltozott fájdalomfeldolgozás hatása sokkal nagyobb lehet, mint eredetileg gondoltuk. Ezért ez a tanulmány azt vizsgálta, hogy a helyi mozgásszervi és anyagcsere tényezők milyen mértékben befolyásolhatják a prognózist a befagyott vállas betegek klinikai profiljának megállapítása érdekében.
Ebben a megfigyeléses tanulmányban befagyott vállú pácienseket vontunk be 4 központ (2 belgiumi és 2 spanyolországi) ortopédiai osztályáról. 9 hónapig követtük őket, és kitöltötték a Vállfájdalom és Korlátozottság Indexet (SPADI), a VAS-t, a 36 tételes Rövidített Egészségügyi Felmérést (SF-36) és az Összetett Autonóm Tüneti Pontszámot-31. Ezenkívül a nyomásfájdalom küszöbértékeit, a temporális szummációt és a kondicionált fájdalommodulációt értékeltük a központi fájdalomfeldolgozás helyettesítőjeként. Ezen mérőszámok mellett mindkét váll mozgástartományát mértük. Ezeket a méréseket a kiinduláskor, valamint 3, 6 és 9 hónap múlva végeztük el. A SPADI-t és az SF-36-ot használtuk az eredmények elemzéséhez. Az SF-36-on elért magasabb, a SPADI-n elért alacsonyabb pontszámok jobb eredményeket tükröznek.
A hyperalgesiát a fájdalomnyomás küszöbértékeivel teszteltük az érintett oldalon, 2 cm-re a acromiontól disztálisan, az elülső deltoidea hasának közepén és a quadricepsz izom közepén. Ezeket a helyeket azért választottuk, hogy felmérjük a helyi és a kiterjedt fájdalom-hyperalgesiát. A temporális szummációt úgy elemeztük, hogy 10 ismétlődő nyomásingert adtunk a quadricepsz izomra, és a betegek szóban értékelték fájdalmuk intenzitását az 1., 5. és 10. ismétlés után az NPRS-en. A kondicionált fájdalom modulációt a leszálló fájdalom modulációs útvonalak hatékonyságának meghatározására vizsgáltuk. A kondicionáló ingert egy felfújható légmandzsetta biztosította, amelyet közvetlenül a fossa cubitalis fölé helyeztünk, és addig fújtuk fel, amíg a beteg az ingert bosszantónak és kényelmetlennek nem érezte. 30 másodperc elteltével a fájdalomérzetet újra értékeltük. A mandzsetta felfújása előtt és után nyomást gyakoroltunk, és értékeltük a fájdalom intenzitását.
Egy tanulmányban 149 befagyott váll szindrómás pácienst vizsgáltunk. 9 hónap elteltével 88 beteg eredményeit elemeztük. A vizsgálat során a SPADI átlagosan 40 ponttal csökkent. A radar diagram szerint az SF-36 főként a fájdalom és a fizikai problémák terén javult, de más területeken is kisebb mértékben. Jelentős javulásról számoltak be a fizikai funkciók, az érzelmi problémák és a vitalitás alskáláin is, a fájdalom és a fizikai problémák radardiagramon látható javulásán túl.
A tanulmány a következő prognosztikai tényezőkre talált bizonyítékot: aktív kifelé rotáció ROM, diabetes mellitus, pajzsmirigy rendellenességek és autonóm tünetek.
A aktív kifelé rotáció ROM prognosztizálta a SF-36 skálán a fizikai funkciót és a fájdalmat. A hatás iránya azt mutatja, hogy a nagyobb aktív kifelé rotáció ROM a vártal ellentétben a rosszabb fizikai funkció és fájdalom előrejelzője volt. A diabetes mellitus előre jelezte a vállfájdalmat és a korlátozottságot (SPADI) és a fizikai funkciót. A cukorbetegség jelenléte negatívan befolyásolta mindkét eredményt. A pajzsmirigy rendellenességek együttes előfordulása a SF-36 érzelmi problémák alskáláján rosszabb eredményeket jósolt. A vegetatív tünetek a SF-36 érzelmi problémák, mentális egészség, vitalitás és általános egészség alskáláin rosszabb eredményeket jeleztek előre.
Az időelemzés azt mutatta, hogy az érzelmi problémák 6-9 hónap alatt enyhültek. A vitalitás (fáradtság és energia) már 3 hónap után javult. A SPADI értékei minden mérési időpontban (3, 6 és 9 hónap) javulást mutattak.
Az 1. táblázat kizárja a törések, ficamok vagy cerebrovascularis események miatti befagyott vállakat (másodlagos befagyott váll). A cikkben az is szerepel, hogy más, háttérben meghúzódó állapotok, mint például az Osteoarthritis, nincsenek igazolva. Ez azért probléma, mert nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy minden bevont betegnek valódi elsődleges befagyott válla volt-e. Ez azonban a klinikai gyakorlatot tükrözi, ahol csak néha lehetünk biztosak egy adott diagnózisban. Fontos azonban szem előtt tartani, hogy vannak más állapotok is, amelyek utánozhatják a befagyott vállat. A Hannafin és Chiaia kritériumok a befagyott váll klinikai stádiumának meghatározására szolgáltak, de nem egy diagnosztikai kritériumrendszer. Mivel azonban a betegeket egy ortopédiai osztályról toborozták, a diagnózis nagy valószínűséggel helyesen lett felállítva.
Meglepő módon, a nagyobb aktív kifelé rotációs mozgástartomány kiinduláskor rosszabb fájdalom- és fizikai funkció (SF-36) pontszámokat eredményezett. Általánosságban jobb eredményekre számíthatnál ebben az esetben. Lehetséges azonban, hogy ezek az egyének kevesebb kezelést kaptak, ami rosszabb eredményekhez vezetett, de ezt nem vizsgálták, ezért nem jelenthetjük ki.
Ebben a tanulmányban nem vizsgáltuk egy adott kezelés 9 hónap alatti hatását. Ezért nehéz perspektívába helyezni ezeket az eredményeket. Érdekes lenne tudni, hogy a kezeléssel kapcsolatos változók milyen hatással lettek volna az egyénekre a tanulmány során. Mivel a befagyott vállból való felépülés sok időt vehet igénybe, az időelemzés értékes, mert megmutatja, hogy egy ilyen hosszú távú állapotban szenvedő mikor tapasztalhat javulást az energiaszintben, a fáradtságban és a kapcsolódó érzelmi problémákban. De ismétlem, nem tudjuk, hogy ezek a javulások a természetes lefolyásnak, a kezelésnek, a placebónak köszönhetőek-e, mivel ezt nem vizsgálták.
A befagyott váll klinikai képét befolyásolja a cukorbetegség, a pajzsmirigy rendellenességei és az autonóm tünetek. Cukorbetegség és befagyott váll esetén 9 hónap után rosszabb fájdalom- és funkció eredményekre számíthatsz, mint cukorbetegség nélkül. Ha befagyott váll mellett autonóm tüneteid is vannak, az 9 hónap után rosszabb vitalitást, mentális és általános egészséget, magasabb fájdalomszintet és több érzelmi problémát jelezhet. A pajzsmirigy betegség egyidejű előfordulása befagyott váll esetén 9 hónap után negatívan befolyásolhatja az érzelmi problémáidat. Meglepő módon, ez a tanulmány azt találta, hogy a nagyobb aktív kifelé rotáció ROM a kiinduláskor rosszabb fájdalmat és korlátozottságot, valamint rosszabb fizikai működést jósolt 9 hónap után. A fájdalom és a korlátozottság fokozatosan javult a vizsgálat során. Az energia és a fáradtság fokozatos javulása (vitalitás alskála) 3 hónap elteltével kezdődött, és az érzelmi problémák csak 6 hónap után enyhültek. Ez a tanulmány azonban nem vizsgálta egy bizonyos kezelés hatását.
Amit az egyetemen nem mondanak el a váll impingement szindrómáról és a lapocka diszkinézisről, és hogyan emelheted a vállad szintjét egyetlen fillér nélkül!