Bemutatkozás

Az erősítő gyakorlatok előnyei vitathatatlanok az Osteoarthritisben szenvedőknél. Számos vizsgálatot és edzésprogramot hoztunk létre és vizsgáltunk meg. Ezek többsége elsősorban a quadricepszet, a csípőrablókat és a vádlikat célozza meg. Úgy gondoljuk, hogy a quadricepsz erejének javítása csökkenti a térdízület terhelését, a vádli erősítése javítja a járóképességet, a csípőrablók erejének növelése pedig szabályozza a Trendelenburg járást. De mi a helyzet az adductorokkal? A szerzők célja az volt, hogy megvizsgálják a csípő adductor erősítésének hatásait egy komplex edzésprogramban térd Osteoarthritisben (OA) szenvedő egyéneknél.

Módszerek

Ebben a randomizált, kontrollált vizsgálatban 50 és 80 év közötti térd OA-s betegek vettek részt. A következő kritériumoknak kellett megfelelni:

• Térd OA 2-4. fokozat (Kellgren-Lawrence skála)
• Minimális térdfájdalom, 3/10 a NRS skálán
• Hogyan mértük a fájdalmat és a funkcionális károsodást az elmúlt 3 hónapban?
• Teljesíted az Amerikai Reumatológiai Kollégium legalább egy kritériumát (térdfájdalom, csontkinövés jelenléte, a következők közül legalább 1-gyel társulva: > 50 év, <30 perces reggeli merevség vagy ropogás a térd aktív mozgása során)?
• Hogyan mértük a járás önállóságot?
• Nincsenek protézisek vagy ortézisek
• Egyoldali vagy kétoldali tünetek
• A fájdalom a térd medialis részén jelentkezik leginkább

A kétkarú, párhuzamos vizsgálat beavatkozásai egycsípő-adduktorgyakorlatokat kapó csoportból és egy csípő-adduktor gyakorlatokat végző csoportból álltak egy multimodális edzésprogram mellett, amely bemelegítésből, nyújtásból, tibiofemorális és patellofemorális mobilizációból, valamint térd- és vádliizom erősítésből állt. Ezeket a gyakorlatokat egy fizioterapeuta felügyelte, és 6 héten keresztül hetente kétszer egyénileg végezték. Minden egyes edzés átlagosan 60 percig tartott, és a gyakorlatokat három sorozatban, 8-12 ismétléssel, 60-80%-os Borg-értékeléssel (RPE) végezték.

A kezdő terheléseket úgy választottuk meg, hogy a résztvevők egy adott gyakorlatból 8-12 ismétlést tudjanak végezni 60-80%-os Borg-intenzitás mellett. 2-10%-os progressziót alkalmaztunk, ha a résztvevő az utolsó sorozatban legalább 14 ismétlést tudott végezni, vagy a Borg által érzékelt megerőltetés 60% alatt volt. Ez hatékony progressziónak tűnik, és könnyen alkalmazható módszer a klinikai gyakorlatban. Hasonlóképpen, ha a tünetek a növekvő terhelés hatására súlyosbodtak, az egyes sorozatokban az ismétlések számát növeltük, hogy a progresszió biztosítva legyen.

Elsődleges célunk a betegek által jelzett fájdalom mérése volt az NRS skálán, valamint a KOOS fájdalom alskálái és a napi tevékenységek 6 hetes utánkövetés során. Kétoldali tünetek esetén a legsúlyosabb tüneteket mutató végtagot használtuk az eredmények értékelésére.

Eredmények

Összesen 66 beteget vontunk be, akiket egyenlően randomizáltunk a csípő adductor, illetve abductor erősítő csoportba. Mindkét csoportban több női résztvevő volt, mint férfi. A jelentett kezelési adherencia magas volt, átlagosan 10,9 (+/-1,8) alkalom az abductor csoportban és 10,8 (+/- 2,1) alkalom az adductor csoportban. Ez a különbség nem volt szignifikáns, tehát mindkét csoport kezelési adherenciája egyenlőnek tekinthető.

A 6 hetes program után mindkét csoport elsődleges eredményei javultak, de csoportok közötti különbség nem volt megfigyelhető. Hasonló volt a helyzet a másodlagos eredményeknél is, ahol szintén nem volt különbség az abductor és az adductor csoport között. Továbbá, mindkét csoport hasonló teljesítményt nyújtott a foglalkozások során. Ezt a sorozatok, ismétlések és RPE számának (valamint a súlyozott gyakorlatok terhelésének) szorzatával számítottuk ki.

A csoporton belüli javulást nem vizsgáltuk, mert a vizsgálat az adductor és az abductor gyakorlat csoportokat akarta összehasonlítani. Azonban az NRS-en jelentett változások vizsgálatakor mindkét csoport közel 3 pontos fájdalomcsökkenést ért el, ami klinikailag releváns javulásnak tekinthető. Ugyanez vonatkozik a másik elsődleges eredményre, a KOOS-fájdalomra, ahol körülbelül 20 pontos növekedést értünk el.

Kérdések és gondolatok

Az alábbi teljes terhelési grafikon alapján látható, hogy a teljes terhelés növekszik, ami a gyakorlatok fokozatos nehezedését tükrözi a hetek során. A teljes térdnyújtás, hajlítás, a triceps surae és a guggolási terhelés grafikonjai ugyanazt a változást mutatták, mint az alábbi grafikon.

A szerzők bevezetőjükben megkérdőjelezik a csípőerősítő gyakorlatok térd OA rehabilitációjához való hozzáadásakor tapasztalt javulások jelentőségét. Mivel a javulások inkább a megnövekedett gyakorlatadagolással, mint a csípőgyakorlatok hatásával függhetnek össze, a szerzők 2 ilyen, azonos adagolású gyakorlatprogramot akartak összehasonlítani. Valóban, mindkét csoport fejlődött, és nem volt különbség az abductor és az adductor erősítése között. Ezért legalábbis ebben a tanulmányban a javulások dózisfüggőnek tűnnek, de mivel nem volt alacsony dózisú csoport, ez nem erősíthető meg.

A csípő adductort erősítése furcsának tűnhet, de térd OA-ban a csípő adductio gyengesége figyelhető meg az egészségesekhez képest, ami összefügg az adductio gyengeséggel és a térd OA progressziójával.

A gyakorlatokat nyitott és zárt kinetikus láncban végezzük, a teljes mozgástartományt kihasználva. A gyakorlatok könnyebb végrehajtása érdekében csökkenthetjük a mozgástartományt, ha a fájdalom pontszám meghaladja a 3/10-et. Ahelyett, hogy szigorú progressziós kritériumokat alkalmaznánk, a progressziót a fájdalom szintje határozza meg. Idősebb felnőtteknél, akik alig vagy egyáltalán nem sportolnak/mozognak, ez hatékony mód lehet a rehabilitációs célok elérésére. Ahelyett, hogy elrettentenénk őket, ez a vizsgálat az egyén kapacitását próbálja a progressziókhoz igazítani. Azt gondolom, hogy a fokozatos kezdés elérhetőbbnek tűnhet, ami befolyásolhatja a betartást és a vizsgálat befejezését. Ahogy a szerzők is kijelentik: “a nagyobb volumenű testmozgás érzékelése megváltoztathatja a megküzdési módot is”.

Mindkét csoportban magas volt a kezeléshez való ragaszkodás, tehát úgy tűnik, hogy a csípőközelítő izmok erősítése általában jól tolerálható és kivitelezhető volt. Ráadásul, nem jelentettek mellékhatásokat sem. Ez annak köszönhető, hogy a Testmozgás Készség Felmérő Kérdőívet használtuk, amely felmérte, hogy vannak-e ellenjavallatok a mozgásterápiával szemben a vizsgálat megkezdése előtt.

Beszélj hozzám szakértőként

A statisztikai elemzés részben említettük, hogy a Shapiro-Wilk tesztet használtuk az adateloszlás normalitásának ellenőrzésére. Azonban a cikkben sehol sem közöltük ennek az elemzésnek az eredményeit. Szemrevételezéssel megállapítható, hogy mindkét csoport hasonló a kiinduláskor.

Ez a randomizált, kontrollált vizsgálat több követelménynek is megfelel: az értékelők hatékony vakítása, prospektív regisztráció, mintanagyság előzetes kiszámítása és a randomizáció egy, az adatgyűjtésben részt nem vevő kutató által. A gyógytornászok négy megbeszélésen vettek részt a képzésen, így feltételezhetjük, hogy a vizsgálati eljárások hatékonyan standardizáltak voltak. Az adatokat a kezelési szándék szerinti (intention-to-treat) elv alapján elemeztük, figyelembe véve a kiesett alanyokat (összesen 3 fő).

Meglepő volt, hogy a résztvevők a kezelés alatt sem hagyták abba a testmozgást. Kontrollált vizsgálatokban így csökkentjük az eredményeket befolyásoló tényezőket. Nem tudjuk, hányan végeztek ezen kívül is gyakorlatokat, így a hatása sem mérhető. Ugyanez igaz az otthoni gyakorlatok betartására is.

Fő üzenetek

A 6. héten nem volt eltérés a fájdalom eredményeiben az adductor erősítő és az abductor erősítő gyakorlatokat végző csoportok között. Mindkét megközelítést kombinálhatod térd OA esetén. Fontos, hogy a kezelés betartása magas volt, ami azt jelentheti, hogy a program megvalósítható volt. Továbbá, a 12 hét alatt a terhelés fokozatosan nőtt, és ezt jól tolerálták. Tehát a csípő adductor erősítése egy térd OA-ban alkalmazott, többféle módszert kombináló megközelítéshez lehetséges.

Referencia

Peixoto Leão Almeida, G., Oliveira Monteiro, I., Larissa Azevedo Tavares, M., Lourinho Sales Porto, P., Rocha Albano, T., Pasqual Marques, Amé., Csípő abductorok kontra adductorok erősítése a térd szimptómás Osteoarthritis klinikai eredményeiben: Randomizált, kontrollált vizsgálat, Mozgásszervi Tudomány és Gyakorlat (2022)