Háti fájdalom | Felmérés & Kezelés

Bevezetés és epidemiológia
Bemutatkozás
A nyaki és ágyéki gerinccel ellentétben, a háti gerinc kevésbé kutatott terület. Ezért Heneghan et al. (2016) a háti gerincet a gerinc "Hamupipőke" régiójának nevezték.
Klinikailag a háti gerinc fájdalom a C7-T1 és T12-L1 szintek között jelentkezik, és gyakran, de nem kizárólag, olyan patológiákkal társul, mint az osteoporosis, az Osteoarthritis, a Scheuermann-kór és a spondylitis (Briggs et al. 2009).
A fokozott háti kyphosis gyakran társul a “rossz” pózhoz. Ugyanakkor ezt a rossz pózt általában a páciens fájdalmának okaként tartják számon. Ezért összegyűjtöttük a póz és a fájdalom közötti kapcsolatot vizsgáló tanulmányokat, és a következő videóban tárgyaljuk az eredményeket:
Mindezek mellett, vannak helyzetek, amikor a testtartás és a biomechanika nagyobb szerepet kap:
Epidemiológia
A fájdalomambulanciákra beutalt betegek körülbelül 5%-a szenved mellkasi fájdalomtól (van Kleef és mtsi. 2010). Egy dán tanulmányban a mellkasi fájdalom 1 éves prevalenciáját 13%-ban találták a 20 és 71 év közötti személyek körében(Leboef-Yde és mtsi.). 2009). Egy másik tanulmány Briggs et al. (2009) szerint a mellkasi fájdalom előfordulási gyakorisága 3,7-77% között van, és a fiatal felnőttek és az idősebb nők körében magasabb. Az 1 éves prevalenciáról is beszámolnak, amely 3-55% között mozog, és a legtöbb foglalkozási csoportban a medián 30% körül van.
Roquelaure et al. (2014) a mellkasi fájdalom előfordulási arányát vizsgálta, és megállapította, hogy 100 férfiból 5,2, 100 nőből 10 szenvedett új mellkasi fájdalomtól. Az is feltűnő volt, hogy a mellkasi gerincfájdalom gyakran társult derék- és nyaki fájdalommal.
A mellkasi fájdalom kialakulásának kockázati tényezői a Roquelaure et al. (2014) tanulmányában az idősebb életkor (OR 6,0 ≥50 év), a magas testalkat (OR 2,2), a gyakori/tartós törzshajlítás (OR 3,0), a regenerációs időszak vagy a feladat megváltoztatásának hiánya (OR 2,0) és a járművezetés (OR 2,8). A nőknél a mellkasi gerincfájdalom magas észlelt fizikai terheléssel járt együtt (OR 1,9). Meglepő módon a túlsúly vagy elhízás csökkentette a kockázatot (OR 0,5).
A háti gerinc fájdalmának lefolyására vagy a felépülést akadályozó/gyorsító prognosztikai tényezőkre vonatkozóan még nem jelent meg tanulmány.
Diagnózis
Szűrés
A rák, fertőzések, törések és központi neurológiai patológiák általános vészjelzéseinek szűrése mellett a háti régióra jellemző vészjelzések is léteznek. Ezenkívül fontos ismerni a háti terület specifikus fájdalom szindrómáit, mivel (nem sürgős) beutalókra lehet szükség a háziorvoshoz vagy ortopéd szakorvoshoz a további kezelés érdekében.
Törések
Háti gerinc esetén a hanyattfekvéses jel és a closed-fist percussion teszt kombinációjával zárhatjuk ki a háti kompressziós törést.
Zsigerekből kisugárzó fájdalom
Háti Fájdalom Szindrómák
Mellkasi fájdalom esetén a fájdalom oka az esetek kb. 80%-ában jóindulatú lehet, melynek közel 50%-a mozgásszervi mellkasi fájdalom (Stockendahl és mtsai. 2010). Bemutatjuk a mellkasi fájdalom leggyakoribb mozgásszervi okainak klinikai jeleit és tüneteit (Winzenberg és mtsai. 2015):
Azon túl, hogy rákérdezel az általános és specifikus vészjelzésekre, valamint a különböző traktusokra, amelyek kisugárzott fájdalmat okozhatnak a háti területen, mindig értékeld, hogy a páciens tüneteit befolyásolja-e a mozgás. Súlyosbodó panaszok esetén beutaló szükséges, mivel ez egy komoly patológia indikátora lehet.
A nocicepció forrása
A tapasztalatok szerint a háti gerinc gyakori forrása lehet az elülső mellkasfali fájdalomnak a háziorvoshoz forduló betegeknél, bár az előfordulási gyakoriságáról nincsenek adataink.
A costovertebrális ízületek beidegzése arra utal, hogy az itt érzett fájdalom kisugározhat az elülső mellkasba, de ezt még nem vizsgálták. A gerincvelői idegek hátsó ágai által beidegzett háti interspinális szalagok és paravertebrális izmok szegmentális kisugárzási mintáit hipertoniás sóoldat injekciókkal vizsgálták, ami kimutatta, hogy a fájdalom kisugározhat az elülső, lateralis és hátsó mellkasba, az alsó háti szakaszok pedig a mellkas alsóbb területeire sugároznak (Winzenberg és mtsai. 2015).
Dreyfuss és mtsai. (1994) a tünetmentes populációban a háti zygapophysealis ízületek T3-tól T11-ig terjedő fájdalom kisugárzási mintáit vizsgálták. Azt találták, hogy a kiváltott kisugárzási minták összhangban voltak azzal, hogy a legtöbb háti régió jelentős átfedésben van 3-5 különböző ízületi kisugárzási zónával. A tanulmány előzetes bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a háti facet-ízület helyi, valamint kisugárzott fájdalom forrása lehet. A kisugárzott fájdalom mintázata a következőképpen alakult:
Minden alanynál az egyes ízületek a legintenzívebb kiváltott fájdalmat az injektált ízülethez képest egy szegmenssel lejjebb és kissé lateralis irányban okozták. A háti gerinc zygapophysealis fájdalma nem sugárzott az injektált ízülethez képest 2,5 szegmensnél messzebb, ami eltér a nyaki és lumbális régiótól. Ezekben a régiókban gyakran diffúzabb és szélesebb a fájdalom kisugárzása. A háti gerincben egyetlen facet-ízületnek sem tulajdonítható kisugárzott fájdalom zóna. Mivel a zygapophysealis ízületeket a dorsalis ramus medialis ága egyoldalúan idegzi be, a fájdalom csak egyoldalúan jelentkezett, és nem keresztezte a középvonalat. Elülső vagy lateralis mellkasfali fájdalmat nem tapasztaltak, bár a szerzők szerint a fájdalom kisugárzási zónája szimptomatikus alanyoknál szélesebb lehet, mint a tünetmenteseknél.
Fukuit és munkatársai. (1997) folytatták Dreyfuss és munkatársai (1994) tanulmányát, és megvizsgálták a C7-T1-től a T2-T3-ig és a T11-T12-ig terjedő cervicothoracalis átmenet kisugárzott fájdalommintáit hátfájós betegeknél. A következő kisugárzott fájdalomzónákat adták hozzá:
A zygapophysealis ízületekkel ellentétben a costotransverzális ízületeket a dorsalis ramus lateralis ága idegzi be. Young és mtsai. (2009) ezért megvizsgálták a costotransverzális ízületek kisugárzó fájdalommintázatát tünetmentes önkénteseknél. A szerzők ipsilaterális fájdalomérzeteket találtak, melyek a célzott ízületre korlátozódtak. Csak a T2 injekciókból származó fájdalom látszott a célízülethez képest körülbelül 2 gerincszegmenssel feljebb és lejjebb terjedni.
Bár a fájdalom kisugárzási térképek segíthetnek a nocicepció helyének hozzávetőleges meghatározásában, a fent említett szerzők hangsúlyozzák, hogy a gerinc fájdalom kisugárzási mintázatai nem elegendőek a nocicepció pontos forrásának meghatározásához az átfedés miatt.
A nocicepció vizsgálatához végezzen 3D-s intervertebrális mozgásvizsgálatot a felső háti gerincen, mely kompressziót okoz az érintett facet-ízületekben.
A háti gerinc középső és alsó részét a következő technikával vizsgálhatod meg:
A costotranszverzális ízületeknél a következő technikákkal gyakorolhatunk stresszt az ízületi tokokra:
Hasonfekvésben egyoldalú, hátulról előre irányuló nyomást (PA nyomás) is alkalmazhatsz.
Ha a provokációs vizsgálat során nem jelentkezik a beteg által ismert fájdalom, a nocicepció forrása valószínűleg nem a facet- vagy costotransverzális ízületekben, beleértve azok ízületi tokját található.
Az artrogén nocicepción kívül a vizsgáló vegye figyelembe a nocicepció helyi kiváltó okait, például a miofasciális struktúrákat, amelyek nyomásra, nyújtásra és összehúzódásra provokálhatók. Mivel a magas fájdalomintenzitás, a széles körben elterjedt fájdalom és a hosszabb fájdalomtartam mind általános negatív prognosztikai tényezőként van leírva (Artus et al. 2017) a mozgásszervi állapotokban, a nocicepció forrásának ismerete lehetővé teheti a terapeuta számára, hogy a kezelés során specifikusabban befolyásolja a páciens fájdalomélményét.
Kezelés
A háti gerincet nem véletlenül hívják a gerinc “Hamupipőkének”: nincs randomizált, kontrollált vizsgálatokkal alátámasztott bizonyíték a háti gerinc fájdalmában szenvedő betegek fizioterápiás kezelésére. Ez azt jelenti, hogy a kezelési megközelítésünket teljes mértékben a kórtörténet és a vizsgálat során talált eredményekre és prognosztikai tényezőkre kell alapoznunk.
Heneghan és munkatársai (2018) kimutatták, hogy akik naponta több mint 7 órát ülnek és hetente kevesebb mint 150 percet aktívak, azoknál csökken a háti gerinc mobilitása.
Joshi és munkatársai (2019) áttekintése szerint a fokozott háti kyphosis pozitívan korrelál az előre helyezett fejtartással. Bár a nyaki fájdalomtól szenvedőknél a háti mobilitás csökkent, a póz nem volt egységesen összefüggésben a nyaki fájdalommal és a korlátozottsággal.
Tehát bár a testtartás nem biztos, hogy összefügg a fájdalommal, a szakirodalom azt mutatja, hogy:
– Összefüggésben lehet pszichológiai problémákkal, például depresszióval és krónikus fáradtsággal (Wilkes és mtsai. 2017), és a mentális egészség általában negatív prognosztikai tényező a felépülés szempontjából számos mozgásszervi rendellenesség esetén.
– A fokozott kyphosis korlátozza a fej feletti mobilitást (Barrett és mtsai. 2016), és ezért korlátozhatja a páciens bizonyos sportok hatékony végzésére való képességét
Bemutatjuk a mobilizációs és erősítési módszerek kombinációját, melyeket a gyakorlatban alkalmazhatsz:
Hátigerinc-mobilizáció
Aiken és munkatársai (2013) esettanulmányt mutatnak be egy krónikus háti fájdalommal küzdő beteg mobilizációs kezeléséről. Különböző mobilizációs technikákat alkalmaztak, amelyek előzetes támogatást nyújtanak a manuális terápia számára a krónikus háti fájdalom kezelésében. Bemutatunk neked különböző MT és önmobilizációs technikákat a felső, középső és alsó háti gerincre, beleértve a costotranszverzális és costovertebralis ízületeket is. A nyaki régióhoz hasonlóan a PIVM értékelési technikák kezelési technikákként is alkalmazhatók. A kezeléshez használd a Maitland I-IV. fokozatú mobilizációit a célodnak és a beteg reakciójának megfelelően.
Bordamobilizáció
Háti gerinc erősítése
Pagé et al. (2018) összehasonlította a háti fájdalomban szenvedő betegek merevségét egy egészséges csoporttal. Meglepő módon a szerzők a háti fájdalomtól szenvedő résztvevőknél a globális és a terminális gerincmerevség csökkenését tapasztalták az egészséges csoporthoz képest. A fájdalom intenzitása csak egy gerincszinten mutatott szignifikáns és "mérsékelt" korrelációt a gerincmerevségi együtthatókkal. Ezt részletesebben tárgyaljuk az ágyéki gerincről szóló fejezetben, de előfordulhat, hogy a fájdalom nem feltétlenül vezet az izomaktivitás és a merevség növekedéséhez. Mindenesetre, míg a gerinc mobilizáció neurofiziológiai mechanizmus révén csökkentheti a fájdalmat, egyes betegeknél szükség lehet a merevség növelésére. Ezt erősítő gyakorlatokkal érheted el. Különböző gyakorlatokra itt találsz példát:
Referenciák
Goodman CC, Snyder TE. Differenciál diagnózis a gyógytornában. WB Saunders company; 2000. (Közvetlen link nem elérhető)
Akkreditált online gyógytorna tanfolyamok
- A Physiotutors szakértői fejlesztették ki
- Nálunk a legjobb az ár CEU/CPD pontonként
- Hollandiában, Belgiumban, Németországban, az USA-ban, az Egyesült Királyságban és Ausztráliában akkreditált
- Tanulj bárhol, bármikor, a saját tempódban!