A térdízület

Bevezetés és epidemiológia

A térdsérülések a leggyakoribb sérülések közé tartoznak a váll-, hát- és nyaki fájdalmak mellett, amelyekkel a háziorvosi gyakorlatban találkozunk (Picavet és mtsai. 2003). Logikusan két alcsoportba sorolhatjuk őket: traumás és atraumás térdsérülések.

A traumás sérülések hátterében gyakran valamilyen konkrét mechanizmus áll, például sportolás közben, és általában hirtelen jelentkeznek. Az atraumatikus sérülések ezzel szemben inkább túlterhelésből adódó sérülések, amelyek fokozatosan alakulnak ki alattomos kezdettel.

Az alapellátásban a térdsérülések előfordulási gyakorisága 13,7/1000, a prevalenciája pedig 19/1000 fő évente (van der Linden és mtsai. 2004).

Tanfolyam 

A térdpanaszok alakulása nem tűnik túl kedvezőnek. Beszámolók szerint 12 hónapos utánkövetéskor az atraumás térdfájdalommal küzdő betegek 33%-a, a traumás térdfájdalommal küzdő betegek 25%-a számolt be teljes felépülésről (Wagemakers és mtsai, 2012). abstract_small_text

Prognosztikai tényezők

Atraumatikus térdsérülések esetén a következő prognosztikai tényezők társultak a perzisztens térd tünetekkel 1 év után (Belo et al. 2009):

• 60 év felettiek
• alacsony iskolai végzettség
• kineziofóbia
• A vázrendszeri társbetegségek

Traumás térdsérülések esetén Wagemakers és munkatársai (2012) a következő prognosztikai tényezőkről számolnak be:

• 40 év felett
• női nem
• Fájdalompontszám >5
• pattanó érzés trauma közben

A többszörös logisztikus regressziós analízis kimutatta, hogy csak a 40 év feletti életkor volt perzisztens panaszok prognosztikai tényezője az 1 éves utánkövetés során.

Alapvető vizsgálat

Az eredménytől függően az alapvető értékelésből a következőket tudhatod meg: 1) A mozgástartomány korlátozásai és azok végpontérzései segíthetnek a strukturális értékelésben (pl. csont a csonthoz = osteoarthritis, üres = fájdalom okozta tendinopátia).

A legjobb, ha aktív mozgástartomány-felméréssel kezded:

A mozgástartomány szokásos értékei az alábbi irányokban a következők: 

Hajlítás: 0-135°

Nyújtás: 0-15°

Az AROM vizsgálatot általában passzív mozgástartomány (PROM) felmérés követi, amelyet megtekinthetsz a következő videóra kattintva:

PROM-felmérés során fontos összehasonlítanunk a mozgástartományt és a végérzetet az érintett térdben az egészséges oldallal.

Referenciák

Artus, Majid és mtsai. „Általános prognosztikai tényezők a mozgásszervi fájdalomra az alapellátásban: Szisztematikus áttekintés.” BMJ Open 7.1 (2017): e012901. PMC. Web. 2018. szept. 6.

Belo, J. N., et al. „Felnőttek térdfájdalmának prognosztikai tényezői a háziorvosi gyakorlatban.” Arthritis Care & Research 61.2 (2009): 143-151.

Collins NJ, Bierma-Zeinstra SM, Crossley KM, van Linschoten RL, Vicenzino B & van Middelkoop M. (2013) Patellofemorális fájdalom prognosztikai tényezői: egy többközpontú megfigyeléses elemzés. Br J Sports Med. 2013 Már;47(4):227–33.

Kastelein M, Luijsterburg PA, Wagemakers HP, Bansraj SC, Berger MY, Koes BW, Bierma-Zeinstra SM. A kórtörténet és a fizikális vizsgálat diagnosztikai értéke a térdízületi folyadékgyülem megítélésében traumás térdbetegeknél az általános orvosi gyakorlatban. Archives of physical medicine and rehabilitation. 2009 Jan 1;90(1):82-6.

Picavet, H. S. J., és J. S. A. G. Schouten. „Mozgásszervi fájdalom Hollandiában: prevalencia, következmények és kockázati csoportok, a DMC3-tanulmány.” Pain 102.1-2 (2003): 167-178.

Van der Linden M, Westert G, Bakker D & Schellevis F. (2004) Második Országos Tanulmány a háziorvosi gyakorlatban előforduló betegségekről és eljárásokról. Panaszok és állapotok a népességben és a háziorvosi gyakorlatban. Utrecht/Bilthoven: NIVEL/RIVM. 2004

Wagemakers HPA, Luijsterburg PAJ, Heintjes EM, Berger MY, Verhaar JAN, Koes BW & Bierma-Zein- stra SMA. (2012) A térdsérülést követő perzisztens panaszok előrejelzői az egészségügyi ellátásban. Br J Gen Pract. 2012 Aug;62(601):e561–6.