SLAP sérülés / Superior Labrum szakadás | Diagnózis és kezelés
SLAP sérülés / Superior Labrum szakadás | Diagnózis és kezelés
A glenoid labrum egy fibrocartilagenous szerkezet, amely körkörösen helyezkedik el a sekély csontos glenoid fossa peremén, mélyítve a vájatot, és passzív stabilizátorként működik, megelőzve a humerus fej subluxációját. A labrum a kapszuloligamentózus struktúrák, például a glenohumeralis szalagok és a bicepsz hosszú fejének rögzítési helyéül is szolgál (Calcei és mtsai. 2018).
A SLAP a Superior labrum szakadást jelenti, elölről hátra, és négy fő sérülési mintát foglal magában, ami fájdalmat és instabilitást okoz, különösen a felsőtesti sportolóknál (Ahsan és mtsai. 2016).
Snyder és mtsai. (1990) írta le először négy sérülési mintát 27 betegnél:
- I. típus: A superior labrum szabad szélének degeneratív kopása ép perifériás tapadással és stabil bicepsz ín horgonnyal. Ez a minta nagyon gyakori a középkorú és idős populáció körében, ami arra utal, hogy ez egy degeneratív elváltozás lehet, ami nem feltétlenül a fájdalom forrása
- II. típus: A glenoidról levált, degeneratív rojtosodás a labrum és a bicepsz területén, mely instabil labrum-bicepsz rögzítést eredményez (a képen pirossal jelölve).
- III. típus: A felül elhelyezkedő labrum vödörnyél alakú szakadása, ép bicepsz-ínnel (a képen kékkel jelölve)
- IV. típus: Sérülések: elmozdult kosárfül-szakadás a bicepsz-ín gyökerébe terjedve
Ahsan és munkatársai (2016) rámutatnak, hogy Snyder eredeti leírásából hiányzik a megfelelő reprodukálhatóság, ami részben annak tudható be, hogy nehéz megérteni a normál superior labrum anatómiáját és a korral járó változásokat.
Két fő elmélet létezik a II. típusú SLAP sérülések patogenezisére sportolóknál (Change et al. 2016):
- A váll abductióban és kifelé rotációban (ABER) végzett cadaver és artroszkópos demonstrációja a posterosuperior labrum impingementjéről a greater tuberosity és a glenoid között, oda vezetett, hogy a posterosuperior impingement SLAP-et és rotátorköpeny szakadásokat okoz.
- Más kutatók a „lehámozódási” mechanizmust részesítik előnyben, mely szerint a felkarcsont túlzott külső rotációja a késői felhúzási fázisban hátrafelé irányuló torziós erőt generál a bicepsz ínon, ami a bicepsz gyökerének és a hátulsó-felső labrumnak a csavarodásához, leválásához és elszakadásához vezet a mélyebben fekvő glenoid porctól.
Mivel a posterosuperior becsípődés, a SLAP sérülések és a rotátorköpeny alsó felszínének szakadásai gyakran egyidejűleg fordulnak elő, valószínű, hogy mindkét feltételezett mechanizmus hozzájárul a SLAP sérülések patogeneziséhez.
Akut sérüléseket okozhat egy esés a következők által a kinyújtott karra esés vagy a karra gyakorolt váratlan húzás, pl. nehéz tárgyak megfogásának elvesztése vagy hirtelen vonóerő (pl. magas rúdgyakorlatok, a testsúly megtartása a sziklamászók leejtésénél). Továbbá sérülés történhet a behúzott vállnak az ellenfél játékosával (pl. rögbiben) vagy a felszínnel való közvetlen érintkezését követően(Popp et al. 2015).
Epidemiológia
Schwartzberg és mtsai. (2016) tanulmányukban tünetmentes, 45–60 év közötti populációban MRI-vel diagnosztizálva akár 72%-os prevalenciát is kimutattak.
Landsdown és mtsai. (2018) retrospektív módon elemezték a vállfájdalommal küzdő betegeknél végzett váll MRI-ket, és megállapították, hogy a SLAP sérülések prevalenciája az életkorral nő. A tanulmány szerint az 51–65 év közötti betegek MRI-felvételein kétszer nagyobb valószínűséggel volt SLAP szakadás látható, és a 65 év feletti betegeknél a SLAP szakadás esélye négyszeresére nőtt a 35–50 évesekhez képest.
Másrészről, Pappas és mtsai. (2013) 102 holttesten vizsgálta a labrum szakadások prevalenciáját, melyek átlagéletkora 80,6 év (57–96 év között), és alacsony, 9,8%-os prevalenciát talált, ebből 8,8%-ot I. típusú, 0,98%-ot pedig II. típusú sérülésként soroltak be.
Weber és mtsai. (2012) szerint a SLAP helyreállítások tették ki az összes vállízületi artroszkópos műtét 9,4%-át az Egyesült Államokban 2003 és 2008 között, és ez a szám növekvő tendenciát mutatott.
A SLAP helyreállítások 78,4%-át férfiakon (átlagéletkor 36,4 év), 21,6%-át pedig nőkön (átlagéletkor 40,9 év) végezték.
Klinikai kép & Vizsgálat
A Calcei et al. (2018) szerinti jelek és tünetek:
- Elülső vállfájdalom
- Ismétlődő trauma túlterhelés miatt
- A dobók sebességcsökkenésről panaszkodnak, és kattogást, pattanást tapasztalnak a dobómozdulat késői szakaszában
- Tenisz- és röplabdázóknál fájdalom jelentkezhet a szerválás felhúzási fázisában
- Rotátorköpeny patológia és instabilitás – ezekkel a sérülésekkel is számolnod kell
Fizikális vizsgálat
Ahsan és mtsai. (2016) szerint, mivel nehéz a SLAP sérüléseket artroszkópos videók alapján megbízhatóan osztályozni, nem meglepő, hogy a fizikális vizsgálat manőverek és az MRI eredmények megbízhatatlanok a SLAP sérülések pontos diagnosztizálásában.
Mathew és mtsai. (2018) rámutatnak, hogy a kórelőzmény kulcsfontosságú eleme a provokatív fázisok figyelése a dobóatlétáknál.
A késői felhúzási fázisban a hátsó fájdalom hátsó-felső labrum szakadásra és a supraspinatus-infraspinatus csomópontra utalhat impingement miatt.
A kiengedés vagy a befejezés során jelentkező hátsó fájdalom a rotátorköpeny excentrikus elégtelenségére utalhat. A felhúzási fázis alatti elülső fájdalom a multifaktoriális eredetű elülső instabilitással függ össze. Végül, a dobás befejező szakaszában jelentkező elülső fájdalom a bicepsz mechanikai impingementjére vagy coracoid impingementre utalhat.
A felsőtesttel dobók gyakran mutatnak glenohumeralis belső rotációs hiányt (GIRD), amelyet először értékeljünk. Ezenkívül a lapocka diszkinézis gyakran jelen van, és ezt második lépésként értékeljük. Bár a „Lapocka diszkinézis” részben említettük, hogy a lapocka diszkinézis valójában sportspecifikus adaptáció lehet, a vállfájdalom kialakulásának kockázati tényezője lehet az elit szinten teljesítő sportolóknál.
Két hasznos klasztert értékeltünk a SLAP sérülés kizárása érdekében:
1) A "3-Pack" vizsgálat az O'Brien-féle aktív kompressziós tesztből (ACT), az ellenállásos dobáspróbából és a bicipitális alagút tapintásából áll, amelyet a következők ismertetnek. Taylor et al. (2017).
A szerző leírja, hogy mind a negatív ACT (88-96% közötti érzékenységi értékekkel és 46-64% közötti specificitással) és/vagy a negatív tapintásos vizsgálat (érzékenység: 92-98%/ Specificitás: 52-73) hasznosak a biceps-labrum-komplexum sérülésének kizárásában.
2) A klaszter, amelyet a Schlechter et al. (2009) az aktív összenyomásos tesztből és a passzív figyelemelterelési tesztből (PDT) áll. Két pozitív teszt esetén a klaszter 7,0 LR+ értéket ad, két negatív eredmény esetén pedig 0,33 LR- értéket.
Rosas és munkatársai (2017) irodalmi áttekintést végeztek, és tesztcsoportot hoztak létre. Megállapították, hogy az uppercut teszt a proximális bicepsz patológiájának diagnosztizálására a biceps brachii hosszú fejének tapintásos érzékenységével kombinálva a legmagasabb pontosságot mutatta, 88,3%-os szenzitivitással és 93,3%-os specificitással. Bár a pontosság magasnak tűnik, ezt a kombinációt más tanulmányok vagy áttekintések még nem erősítették meg, ezért mérsékelt klinikai értéket tulajdonítunk neki a gyakorlatban.
KÉT MÍTOSZ LEBONTVA & 3 TUDÁSBOMBA INGYEN
