Lapockadiszkinézis: Diagnózis és kezelés gyógytornászoknak

Bevezetés és epidemiológia

A lapocka diszkinézis (más néven SICK lapocka szindróma) a lapocka normál nyugalmi vagy aktív helyzetének elváltozása vagy eltérése a váll mozgása során. A lapocka diszkinézist néha SICK lapockának is nevezik, ami a következő szavak rövidítése: Scapular malposition (lapocka helyzeti rendellenessége), Inferior medial border prominence (alsó medialis szél kiemelkedése), Coracoid pain and malposition (coracoid fájdalom és helyzeti rendellenesség), és a lapocka mozgásának dysKinesis-e (diszkinézise). A legtöbb ember számára a lapocka rendellenesen mozog a váll ismétlődő használata miatt. Ezért felmerülhet a kérdés, hogy a lapocka diszkinézis funkcionális adaptáció vagy patológiás minta-e, amelyet vállfájdalmakkal küzdő betegeknél látunk.

McClure et al. (2011) szerint a lapocka a következő mozgásokat mutatja, beleértve az átlagos mozgási fokokat (beleértve a standard eltérést is):

A lapocka mozgásának vizsgálatakor fontos szempont a lapocka-vállcsonti ritmus – más szóval – mennyit mozdul a lapocka a felkarcsonthoz képest a kar emelése közben? Nézd meg a következő videót, hogy többet megtudj arról, hogy a vállövben mely mozgások zajlanak egy „segészséges” lapockában a szakirodalom szerint:

A gyógytornászok hetvenhét százaléka úgy véli, hogy az 1:2 arányú lapocka-felkarcsonti arány a normális. Ezt tanuljuk az iskolában, és ezt mutatjuk be mi is a videóinkban (Kirby és mtsai. 2007). Azonban az 1:2 arányt először 1944-ben egyetlen alanyon írta le Inman és mtsai. (1996), és ez beragadt! A valóságban a kutatások azt mutatják, hogy az arányok jelentősen eltérnek a nem, az életkor, a kéz dominanciája, a mozgási sík, a kétoldali vagy egyoldali kar mozgása, a mozgás sebessége, a különböző terhelések, a páciens által űzött különböző sportok, a fáradtság és a fájdalom függvényében.

Szóval valójában nem igazán tudjuk megbízhatóan megmondani, mit jelent a "normális"!

Ebben a videóban megismerheted a lapockára ható különböző izmok működését, a szakirodalomban leírt klasszikus „diszfunkciókat”, valamint azok feltételezett kiváltó okait:

Ne feledd, hogy a lapocka diszkinézis gyakori a nem felső végtagot használó sportolóknál 33%-ban, sőt, a felső végtagot használó sportolóknál még inkább, 61%-ban (Burn et al. 2016).
Tehát sok esetben a lapocka diszkinézis funkcionális adaptáció lehet, nem pedig a váll patológia egyik tényezője!
Másrészt, Prezioso et al. (2018) egy keresztmetszeti vizsgálatot végzett 661 fiatal, tünetmentes úszóval, és alacsony, 8,5%-os lapocka diszkinézis prevalenciát talált.

Klinikai kép és vizsgálat

Fizikális vizsgálat

Kibler és munkatársai (2002) úttörők voltak a lapocka diszkinézis osztályozásában. A 4 típusú osztályozás ma is a legelterjedtebb módszer a tudományos kutatásokban annak megállapítására, hogy a résztvevőknél van-e lapocka diszkinézis.
Nézd meg a videót, ha részletesebben szeretnél megismerni az osztályozást:

Az alábbi táblázatban áttekintheti a 4 különböző típust és azok klinikai megjelenését a Kibler et al. (2002) szerint.

A lapocka diszkinézis felmérésére szolgáló egyéb ortopédiai tesztek:

• Lapocka asszisztencia teszt
• Lapocka Retrakciós Teszt

Ismerd meg a vállövvel kapcsolatos tényeket és hiedelmeket

• • Név*
• • E-mail cím*

Δ

Kezelés

Fókuszálj a motoros kontroll fejlesztésére a lapocka mozgásának javításához? McQuade és munkatársai (2016) kritikus és elméleti szempontból írtak a lapocka stabilizációról, és a következőket foglalták össze:

„Bár egyes tanulmányok szerint a lapocka stabilizációs gyakorlatok befolyásolják a scapulothoracalis (ST) izom aktivációját, nem tudjuk, hogy az ST izom aktivációjának növekedése vagy az aktivációs arányok változásai tartós kinematikai mintázat javulást eredményeznek-e. Összességében kevés bizonyíték támasztja alá, hogy a lapocka motoros kontrolltréning funkcionálisan befolyásolja a lapocka izom aktivációját. A lapocka pozíciójának tudatos irányítása és a vizuális biofeedback használata jó módszernek tűnik az ST izom aktivációjának vagy mozgásának azonnali megváltoztatására, de a hosszú távú klinikai jelentőség és a napi funkcionális feladatokra való átvihetőség továbbra is ismeretlen.”

Egy RCT a Turgut et al. (2017) összehasonlította a vállöv erősítő+nyújtó gyakorlatokat az erősítő+nyújtó gyakorlatokkal és a lapocka stabilizációs gyakorlatokkal. Bár a stabilizációs csoport különbséget mutatott a külső rotáció, a hátsó dőlés és a felfelé irányuló rotáció tekintetében, mindkét csoport ugyanolyan mértékű javulást mutatott az önbevallás szerinti fájdalom és a fogyatékossági pontszámok tekintetében. Tehát míg mi(Turgut et al. 2017), vagy esetleg nem(McQuade et al. 2016) képes befolyásolni a lapocka kinematikáját, úgy tűnik, hogy ez nem feltétlenül releváns a vállbetegek kimenetele szempontjából.

Ráadásul, Shire és munkatársai (2017) készítettek egy szisztematikus áttekintést és metaanalízist hat RCT-ről, melyből négy tanulmány a specifikus lapocka gyakorlatokat, kettő pedig a specifikus proprioceptív stratégiát értékelte az általános váll gyakorlatokkal összehasonlítva. Azt állítják, hogy ebben a hat tanulmányban nem találtak következetes különbséget a fájdalom és a funkció tekintetében a kezelési csoportok között. Ezek közül öt tanulmányt mérsékelt bizonyítékként, egyet pedig alacsony szintű bizonyítékként értékeltek. Ezért arra a következtetésre jutottak, hogy nincs elegendő bizonyíték a specifikus ellenállási gyakorlatok hatékonyságának alátámasztására vagy cáfolatára a szubakromiális impingement szindróma rehabilitációjában.

Összefoglalva, mi nem a scapularis kinematikára koncentrálunk, hanem a rotátorköpeny és a scapulothoracalis izomzat erősítésére. Itt találsz egy fokozatos gyakorlati megközelítést a lapocka erősítésére a korai (posztoperatív) rehabilitációtól a köztes rehabilitációig:

A lapocka izmait célzó és a rotátorköpenyt erősítő másik gyakorlat az Y-emelés:

Szeretnél többet tudni a vállfájdalomról? Nézd meg blogcikkeinket és kutatási összefoglalóinkat:

• Miért legyen a váll rehabilitáció olyan, mint egy finom pizza
• Rotátorköpeny okozta vállfájdalom esetén fájdalmat váltson ki a fájdalom enyhítésére?
• A trapézizom felső része – Túlértékelt, túlhibáztatott és nagyon félreértett!
• Konzervatív vs. Rotátorköpeny-szakadásban szenvedő betegek sebészeti kezelése

Referenciák

Burn, M. B., McCulloch, P. C., Lintner, D. M., Liberman, S. R., & Harris, J. D. (2016). A lapocka diszkinézis prevalenciája overhead és nem overhead sportolóknál: szisztematikus áttekintés. Orthopaedic journal of sports medicine, 4(2), 2325967115627608.

Inman, V. T., & Abbott, L. C. (1996). Megfigyelések a vállízület működéséről. Clinical Orthopaedics and Related Research (1976-2007), 330, 3-12.

Kirby, K., Showalter, C., & Cook, C. (2007). Gyakorló gyógytornászok szemszögéből a glenohumeralis perifériás mechanika fontosságának felmérése. Physiotherapy Research International, 12(3), 136-146.

McClure, P. W., Michener, L. A., Sennett, B. J., & Karduna, A. R. (2001). A lapocka kinematikájának közvetlen, 3 dimenziós mérése dinamikus mozgások közben in vivo. Journal of shoulder and elbow surgery, 10(3), 269-277.

McQuade, K. J., Borstad, J., & de Oliveira, A. S. (2016). Kritikus és elméleti szempontok a lapocka stabilizációval kapcsolatban: mit is jelent ez valójában, és jó úton járunk?. Gyógytorna, 96(8), 1162-1169.

McClure, P., Tate, A. R., Kareha, S., Irwin, D., & Zlupko, E. (2009). Klinikai módszer a lapocka diszkinézis azonosítására, 1. rész: megbízhatóság. Journal of athletic training, 44(2), 160-164.

Preziosi Standoli, J., Fratalocchi, F., Candela, V., Preziosi Standoli, T., Giannicola, G., Bonifazi, M., & Gumina, S. (2018). Lapocka diszkinézis fiatal, tünetmentes élsport úszóknál. Orthopaedic journal of sports medicine, 6(1), 2325967117750814.

Shire, A. R., Stæhr, T. A., Overby, J. B., Bastholm Dahl, M., Sandell Jacobsen, J., & Høyrup Christiansen, D. (2017). Szubakromiális impingement szindrómára specifikus vagy általános edzési stratégia – számít ez? Szisztematikus irodalmi áttekintés és metaanalízis. BMC mozgásszervi rendellenességek, 18(1), 1-18.

Turgut, E., Duzgun, I., & Baltaci, G. (2017). A lapocka stabilizációs gyakorlatok hatása a lapocka kinematikájára, a korlátozottságra és a fájdalomra szubakromiális impingement esetén: egy randomizált, kontrollált vizsgálat. Archives of physical medicine and rehabilitation, 98(10), 1915-1923.