Sacroiliacalis Ízületi Fájdalom & Diszfunkció | Diagnózis & Kezelés

A sacroiliacalis ízület a keresztcsont és a csípőcsont között található, összekötve a gerincet a medencecsontokkal. A SIJ hatalmas hajlító nyomatékot és nyomóterhelést visz át az alsó végtagokra, és stresszoldóként funkcionál a törzs és az alsó végtag közötti "erő-mozgás" kapcsolatokban. Viszont az ízületnek nincs önmagában elég stabilitása a nyíróerőkkel szemben, de ellenáll a nyírásnak a keresztcsontnak a kétoldali csípőcsontok közötti szoros ékelődése, valamint a keresztcsontot és a csípőcsontokat áthidaló szalagok miatt. Emiatt a keresztcsont nem mutat nagy mozgást a csípőcsonthoz képest (Kiapour és mtsai. 2020). Hammer és mtsai. (2019) in vitro tanulmánya kimutatta, hogy a longitudinális tengely körüli rotáció terhelt helyzetben, a szimulált testsúly 100%-ával, mindössze 0,16° volt, a keresztcsont alsó irányú transzlációja a csípőcsonthoz képest pedig 0,32 mm. A sacroiliacalis ízületi flexiós-extenziós rotációk minimálisak voltak (< 0,02°). Egy valós helyzetben Kibsgard és mtsai. (2014) radiostereometriai elemzést alkalmaztak perzisztens SIJ-fájdalomtól szenvedő, érzéstelenített betegeken, akik egylábas álló tesztet végeztek. Összesen 0,5°-os rotációt találtak, míg transzlációt nem figyeltek meg. A férfiak átlagos mobilitása körülbelül 40%-kal kisebb, mint a nőké (Vleeming és mtsai. 2012).

A keresztcsont előre irányuló elmozdulását a csípőlapáthoz képest nutációnak, a keresztcsont hátra irányuló elmozdulását a csípőlapáthoz képest pedig ellen-nutációnak nevezzük. A csípő hajlításakor az ipsilaterális csípőlapát hátra és lefelé csúszik a keresztcsonton, komprimálódik hozzá, a szeméremcsontnál fordulva. Nyújtás során a csípőlapát előre csúszik, és eltávolodik a keresztcsonttól (Bogduk 2012, közvetlen link nem elérhető).

Alaki zárás: Az alaki zárás (az alábbi ábrán a) elméletileg stabil helyzet, szorosan illeszkedő ízületi felszínekkel, ahol nincs szükség extra erőre a rendszer állapotának fenntartásához (Pool-Goudzwaard és mtsai. 1998). Az SIJ-ben az alaki zárást az egymással érintkező ízületi felszínek konfigurációja biztosítja, a keresztcsont dorsocranialis "ék alakú" beékelődésével a csípőcsontokba, valamint az SIJ-k ízületi felszíneinek komplementer gerinceivel és barázdáival (Vleeming és mtsai. 2012). Ha a keresztcsont tökéletes alaki zárással illeszkedne a medencébe, a mobilitás gyakorlatilag lehetetlen lenne. A keresztcsont és a csípőcsont egyensúlyához terhelési helyzetekben extra erőre van szükség (Pool-Goudzwaard és mtsai. 1998).

Erőzárás: Az erőzárás (az alábbi ábrán b) az ízületi reakcióerők változásának hatása, melyet a szalagokban, a fasciában és az izmokban lévő feszültség, valamint a talajreakciós erők generálnak. A medence erőzárásában a keresztcsont rotációja elengedhetetlen. A rotáció egy olyan mozgás, ami a legtöbb SIJ-szalagot feszesíti, beleértve a hatalmas interosseous és dorsalis sacroiliacalis szalagokat, ezáltal felkészítve a medencét a megnövekedett terhelésre (Vleeming és mtsai. (2012). Főleg a lábak egyoldalú terhelése során kell ennek a rendszernek aktívvá válnia.

Pool-Goudzwaard és munkatársai ezt a nyíróerő-megelőző rendszert (lásd fent a c ábrán) az SI-ízület "önmerevítő vagy önzáró mechanizmusának" nevezik.

Szalagok: A keresztcsont nutációja megfeszíti az interosseus és a sacrotuberous szalagokat, ami nagyobb súrlódáshoz vezet az ízületi felszíneken, ezáltal nagyobb stabilitást biztosítva az SI-ízületeknek (Pool-Goudzwaard és munkatársai, 1998). A nutáció terheléses helyzetekben fordul elő, mint például hanyattfekvésből ülésbe és állásba való áthelyezéskor. Ezzel szemben a counternutation felcsavarja a dorsalis sacroiliacalis szalagot.

Izmok: Számos izom járulhat hozzá a SI-ízület erőzárásához közvetlenül, vagy a thoracolumbalis fascia révén. Pool-Goudzwaard és mtsai. (1998) három, aktiválható izomláncot írnak le:

• Longitudinális sling: A keresztcsonthoz kapcsolódó multifidus, a thoracolumbalis fascia mély rétege, a sacrotuberalis szalaghoz kapcsolódó biceps femoris hosszú feje
• Hátsó heveder: Latissimus dorsi és kontralaterális gluteus maximus, biceps femoris
• Elülső heveder: Mellizmok, obliquus externus, transverse abdominis és obliquus internus
• Egyéb izmok: Rekeszizom, medencefenék (nőknél a medencefenék izmainak szimulált feszülése 8,5%-kal merevíti a SIJ-et. Férfiaknál nem tapasztalhatók jelentős változások. Mindkét nemnél ezek az izmok hátrafelé rotálhatják a keresztcsontot (Pool-Goudzwaard és mtsai. 2004)

SIJ fájdalomnak nevezzük az SIJ területére lokalizálódó fájdalmat, ami stressz és az ízület fájdalom provokáció tesztjeivel reprodukálható, és ami a helyi érzéstelenítő infiltrációja után teljesen megszűnik (Merskey et al. 1994, nincs közvetlen link)

Epidemiológia

Simopoulos et al. (2012) a sacroiliacalis ízületi beavatkozások szisztematikus elemzését végezte el, és megállapította, hogy a deréktáji fájdalommal küzdő betegek körében 25%-os volt az SIJ-fájdalom előfordulása. Egy nagyszabású vizsgálatban Ostgaard et al. (1991) című tanulmányukban a szerzők a terhes nők körében 49%-os 9 hónapos időszaki előfordulási arányt találtak, és az esetek többségében a deréktáji csípőízületi fájdalom volt a jellemző. Eno et al. (2015) a SIJ degeneráció prevalenciáját vizsgálta tünetmentes felnőtteknél. A vizsgált személyek 65%-ánál találtak az SIJ radiológiai degenerációjára utaló jeleket, 30,5%-uknál jelentősnek minősítettek. Továbbá a prevalencia az életkor előrehaladtával növekedett, 80 éves kor felett az alanyok 91%-a mutatott degenerációt.

Klinikai kép és vizsgálat

A sacroiliacalis ízületi fájdalom kialakulásához számos sérülési mechanizmus köthető, beleértve a farpofákra történő közvetlen esést, a ráfutásos vagy oldalirányú gépjárműbalesetet, és a váratlan lyukba lépést vagy a rosszul kiszámított magasságból történő leesést (Simopoulos et al. (2012). Egy 54, sacroiliacalis ízületi szindrómára gyanús beteggel végzett tanulmányban Chou et al. (2004) azt találták, hogy a páciensek 44%-a konkrét traumás eseményt, 21%-a kumulatív sérülést említett, 35%-nál pedig a sacroiliacalis ízületi fájdalom spontán vagy idiopátiás kezdete volt. A szakirodalomban említett egyéb kockázati tényezők a gépjárműbalesetek, a lábhossz eltérés, a fúziós műtét, az elülső diszlokáció, valamint a gyulladásos és degeneratív SIJ betegség. Ezenkívül a terhesség SIJ-fájdalmat okozhat a súlygyarapodás, a túlzott lordotikus póz, a harmadik trimeszterben a hormonok által kiváltott szalaglazulás és a szüléssel összefüggő medencei trauma révén (Cohen et al. 2013).

A Slipman et al. (2000) megfigyelték azoknak a betegeknek a fájdalomreferenciazónáit, akik pozitív diagnosztikus választ mutattak az SIJ-injekcióra. A következő beutalási zónákat találták:

Ezek az eredmények hasonlóak ahhoz, amit Fortin és munkatársai (1994) leírtak. Megállapításaik szerint a sacroiliacalis ízületbe adott injekció utáni szenzoros vizsgálat a farpofában egy körülbelül 10 cm-re caudalisan és 3 cm-re laterálisan a spina iliaca posterior superior-tól terjedő hypaesthesia területét mutatta ki. Ez a hypaesthesiás terület megfelelt a maximális fájdalom területének, amelyet injekciókor észleltek:

Tekintettel arra, hogy az SIJ elülső beidegzése a lumbosacralis törzs ágaiból, a felső gluteális idegből, az obturator idegből (L2-S2), hátulról pedig a hátsó rami lateralis ágaiból (L4-S3) történik, a tünetek széles körű eloszlása valószínűnek tűnik (Forst et al. 2006).
Fortin megállapításai a Fortin Finger Teszthez is vezettek (Fortin et al. 1997). A teszt akkor pozitív SIJ fájdalomra, ha a beteg a posterior superior iliac spina (PSIS) alatt inferomediálisan, 1 cm-en belül mutat az ujjával, amikor megkérik, hogy mutasson a fájdalom helyére.

Fizikális vizsgálat

Egy másik fájdalom provokációs klaszter a sacroiliacalis ízület fájdalmára a van der Wurff klaszter.
Ha többet szeretnél megtudni az SI-ízület egyedi tesztjeiről, nézd meg a wiki oldalainkat lent:

• Gaenslen-teszt
• Distrakciós teszt
• Sacroiliacalis kompressziós teszt
• Combcsapás teszt
• Yeoman-teszt
• Patrick-teszt

 

Sacroiliacalis Ízületi Diszfunkció

Ha nem ismered, vagy frissítésre van szükséged, a sacroiliacalis mozgási diszfunkció a keresztcsont és az egyik vagy mindkét csípőcsont közötti túlzott vagy korlátozott ízületi mozgást írja le. Talán hallottál már "felfelé" vagy "lefelé" csúszásról. Végre el kell felejtenünk azt a tévhitet, hogy a mozgás kitapintható a SI-ízületnél. Kezdésnek a mozgás a SI-ízületben minimális vagy nem létező. Fiataloknál 1-2°-tól az időseknél szinte semmi mozgás sincs, ahogy az ízület fokozatosan merevedik.

Szóval, magabiztosan tapintod ezt a mozgást a páciensnél e tesztek valamelyikével? Talán igen, de még a magasan képzett klinikusok sem tudnak megegyezni abban, mi minősül SI-ízületi diszfunkciónak, ahogy azt Riddle et al. (2002) és Dreyfuss et al. (1996) kimutatták, akik gyenge inter-rater megbízhatóságról számolnak be az olyan gyakori teszteknél, mint a Gillet vagy a Standing Bend over teszt. Egyszerűen fogalmazva. Az SI-ízületi mozgás manuális felmérése olyan, mint a braille-írás olvasása egy steak-en keresztül. Köszönet David Poulternek ezért az idézetért. Ha még nem győztünk meg, Kibsgaard et al. (2014) radiostereometriai elemzést használt, és összesen 0,5°-os mozgást talált, és arra a következtetésre jutott, hogy még a legkifinomultabb laboratóriumi mérésekkel is az SI-ízületi mozgás megközelítette a nem mérhetőséget.

Sok gyógytornász szereti a medencebillenést az elülső és hátsó superior SIAS közötti szög mérésével vizsgálni. Itt a hátsó superior SIAS-nek magasabban kell lennie, mint az elülsőnek, ami kb. 15°-os szöget eredményez. A kutatások szerint férfi és női medencék esetén is akár 11°-os különbség is lehet ebben a szögben. A meredekebb, 23°-os szögektől a szinte vízszintes helyzetig és a jelentős oldalirányú különbségekig. Ezek a természetes anatómiai eltérések tovább csökkentik az SI-ízület mozgásának manuális vizsgálatának értékét.

Láttunk/hallottunk már olyan derékfájós páciensről, akinél feltételezett SI-ízületi diszfunkció miatt az ízület manipulációt kapott, ami fájdalomcsillapítást eredményezett. Tullberg és munkatársai (1998) kimutatták, hogy a keresztcsont és a csípőcsont helyzete nem változik a manipuláció után. Tehát a felfelé, lefelé csúszás vagy egyéb diszfunkció visszahelyezésének feltételezése tovább dőlt meg. A manipuláció utáni javulás mechanizmusa még mindig nem teljesen tisztázott.

GYARAPÍTSD A DEREKAD FÁJDALMÁRÓL SZÓLÓ TUDÁSOD INGYEN

• • Név*
• • E-mail cím*

Δ

Kezelés

Hogyan kezeljük azokat a betegeket, akiknél nagy valószínűséggel SIJ-fájdalom áll fenn a Laslett et al. (2005) fájdalom provokációs tesztjei után? Sajnos nincsenek randomizált vizsgálatok a különböző kezelésekről azoknál a betegeknél, akiknek a fájdalma bizonyítottan az SIJ-ből származik. A terhességgel összefüggő medencei fájdalomra (PGP) vonatkozó szakirodalom azonban jó minőségű információkat kínál e tekintetben (Laslett et al. 2008). A terhességgel összefüggő PGP-ben szenvedő nők mintegy 54%-a megfelel az SIJ fájdalom provokációs klaszternek (Gutke et al. 2006).

Stuge és mtsai. (2004) medence stabilizációs gyakorlatokat hasonlítottak össze egy kontrollcsoporttal, akik különféle gyógytorna módszereket kaptak, mint például masszázs, relaxáció, ízületi mobilizáció, manipuláció, elektroterápia, meleg pakolások, mobilizációs és erősítő gyakorlatok. A beavatkozási csoport főként a mély izmokra összpontosít, mint a transverse abdominis és a multifidus, de a felületesebb izmokra is, mint a gluteus maximus, latissimus, obliquus abdominis, erector spinae, quadratus lumborum, valamint csípőrablók és adduktorok. Megállapították, hogy a specifikus stabilizációs tréning egy év elteltével 50%-os csökkenést eredményezett a korlátozottságban, 30 mm-es fájdalomcsökkenést a 100 mm-es Vizuális Analóg Skálán (VAS), és javulást az életminőségben, szemben a kontrollcsoportban tapasztalt jelentéktelen változásokkal.

Másrészt egy RCT a Gutke et al. (2010) azt találták, hogy a helyi izmokat célzó, specifikus stabilizáló gyakorlatokra összpontosító otthoni edzésprogram nem volt hatékonyabb a szülés utáni tartós medenceövi fájdalom következményeinek javításában, mint a klinikailag természetes kúra. Függetlenül attól, hogy a nők többsége speciális stabilizáló gyakorlatokkal kezelték-e őket, a terhesség után majdnem egy évvel még mindig éreztek némi hátfájást. Az ő vizsgálatukban az edzés elsősorban a helyi stabilizáló izmokra összpontosított, míg Stuge et al. (2004) a globális izmok edzését is magában foglalta. Ez vezetett Gutke et al. (2010) szerint kétséges, hogy a helyi izmok gyakorlása és a globális izmok jobb működése között automatikus átvitel történik. Azzal érvelnek, hogy a PGP kezelési stratégiáiba bölcs dolog lenne a helyi izmok és a globális izmok gyakorlását is bevonni. Ezt a hipotézist erősíti az a tény, hogy a szülés után tartósan fennálló lumbális és medencetáji fájdalommal küzdő nőknek csökkent a törzs és a csípő izmainak izomfunkciója. Figyelembe véve, hogy az elülső, a hátsó és a hosszanti sling több izma is fontos az erőzárás szempontjából, érdemes lenne az erőzárásért felelős összes izomra összpontosítani.

Ebből kiindulva, összeállítottunk egy gyakorlatprogramot, amely mindhárom hevedert tartalmazza:

Arumugam és mtsai. (2012) a külső medencei kompresszió hatásait vizsgálták. Mérsékelt bizonyítékot találtak arra, hogy a medenceövek csökkenthetik a sacroiliacalis ízület lazaságát, megváltoztathatják a lumbopelvicus kinematikát, befolyásolhatják a stabilizáló izomzat szelektív aktiválását, és csökkenthetik a fájdalmat. Tehát a medenceöv hasznos eszköz lehet aktív egyenes lábemelés teszttel (ASLR) rendelkező betegeknél.

Sebészeti Kezelés

A konzervatív terápia jó eredményeket mutat, és az elsődleges kezelésként kell alkalmazni, de nem biztos, hogy mindenkinél javulást eredményez. Ha ez nem elég, az ízületi injekciótól a rádiófrekvenciás idegsebészeti eljárásokig, vagy akár ízületi fúzióig terjedhet a kezelés.

Simopoulos és mtsai. (2015) 14 tanulmányban a SIJ fájdalom orvosi kezeléseinek hatékonyságát és biztonságosságát vizsgálták. Eredményeik:

• II-es és III-as szintű bizonyíték a hűtött rádiófrekvenciás neurotomiára
• III. vagy IV. szintű bizonyíték a hagyományos rádiófrekvenciás neurotomiára, intraartikuláris szteroid injekciókra és periartikuláris injekciókra szteroidokkal vagy botulinum toxinnal

A fájdalom nem csupán szöveti inger-válasz. Juch és mtsai. (2017) tanulmánya igazolja a SIJ rádiófrekvenciás denervációjának hatását a rehabilitációs gyakorlatok mellett. Nem figyeltek meg klinikailag fontos különbséget az elsődleges eredményben (fájdalom intenzitása a beavatkozás után 3 hónappal) a rádiófrekvenciás denerváció hozzáadásával.

Ha a konzervatív kezelés és egyéb orvosi lehetőségek nem vezetnek eredményre, végső megoldásként minimálisan invazív ízületi fúziót alkalmazunk. Capobianco és munkatársai. (2015) egy többközpontú klinikai vizsgálatot végeztek, és megállapították, hogy a PPGP-ben szenvedő nőknél a műtét után 12 hónappal jelentős javulás tapasztalható a fájdalom, a funkció és az életminőség terén.

Referenciák

Capobianco, R., Cher, D., & SIFI Study Group. (2015). Minimálisan invazív sacroiliacalis ízületi fúzió biztonságossága és hatékonysága perzisztens szülés utáni hátsó medencei fájdalomban szenvedő nők esetén: 12 hónapos eredmények egy prospektív, többközpontú vizsgálatból. Springerplus, 4(1), 570.

Chou, L. H., Slipman, C. W., Bhagia, S. M., Tsaur, L., Bhat, A. L., Isaac, Z., … & Lenrow, D. A. (2004). Sacroiliacalis ízület szindrómát kiváltó események injekcióval igazolva. Pain Medicine, 5(1), 26-32.ISO 690

Cohen, S. P., Chen, Y., & Neufeld, N. J. (2013). Sacroiliacalis ízületi fájdalom: az epidemiológia, a diagnózis és a kezelés átfogó áttekintése. Expert review of neurotherapeutics, 13(1), 99-116.

Dreyfuss, P., Michaelsen, M., Pauza, K., McLarty, J., & Bogduk, N. (1996). A kórtörténet és a fizikális vizsgálat jelentősége a sacroiliacalis ízület fájdalmainak diagnosztizálásában. Spine, 21(22), 2594-2602.

Eno, J. J. T., Boone, C. R., Bellino, M. J., & Bishop, J. A. (2015). Sacroiliacalis ízület degeneráció prevalencia tünetmentes felnőtteknél. JBJS, 97(11), 932-936.

Forst, S. L., Wheeler, M., Fortin, J. D., & Vilensky, J. A. (2006). A sacroiliacalis ízület: anatómia, élettan és klinikai jelentősége. Pain physician, 9(1), 61.

Fortin, J. D., Dwyer, A. P., West, S., & Pier, J. (1994). Sacroiliacalis ízület: fájdalom kisugárzási térképek egy új injekciós/arthrographiás technika alkalmazásakor: I. rész: tünetmentes önkéntesek. Spine, 19(13), 1475-1482.

Fortin, J. D., & Falco, F. J. (1997). Fortin ujj teszt: a sacroiliacalis fájdalom indikátora. American journal of orthopedics (Belle Mead, NJ), 26(7), 477-480.

Gutke, A., Östgaard, H. C., & Öberg, B. (2006). Medenceöv- és ágyéki fájdalom terhesség alatt: egy kohort vizsgálat az egészségre és működésre gyakorolt hatásokról. Spine, 31(5), E149-E155.

Gutke, A., Sjödahl, J., & Öberg, B. (2010). Specifikus izomstabilizálás, mint otthoni gyakorlat perzisztens terhesség utáni medenceöv fájdalom esetén: randomizált, kontrollált klinikai vizsgálat. Journal of rehabilitation medicine, 42(10), 929-935.

Hammer, N., Scholze, M., Kibsgård, T., Klima, S., Schleifenbaum, S., Seidel, T., … & Grunert, R. (2019). Fiziológiai in vitro sacroiliacalis ízület mozgás: háromdimenziós hátsó medencegyűrű kinematikai tanulmány. Journal of anatomy, 234(3), 346-358.

Juch, J. N., Maas, E. T., Ostelo, R. W., Groeneweg, J. G., Kallewaard, J. W., Koes, B. W., … & Van Tulder, M. W. (2017). A rádiófrekvenciás denerváció hatása a fájdalom intenzitására krónikus derékfájdalommal küzdő betegeknél: a MINT randomizált klinikai vizsgálat. Jama, 318(1), 68-81.

Kiapour, A., Joukar, A., Elgafy, H., Erbulut, D. U., Agarwal, A. K., & Goel, V. K. (2020). A sacroiliacalis ízület biomechanikája: anatómia, funkció, biomechanika, szexuális dimorfizmus és a fájdalom okai. International journal of spine surgery, 14(s1), S3-S13.

Kibsgård, T. J., Røise, O., Sturesson, B., Röhrl, S. M., & Stuge, B. (2014). Radioszteriometrikus elemzés a sacroiliacalis ízület mozgásáról egy lábon állás közben, hosszan tartó medenceöv fájdalommal küzdő betegeknél. Clinical Biomechanics, 29(4), 406-411.

Laslett, M., Aprill, C. N., McDonald, B., & Young, S. B. (2005). Sacroiliacalis ízületi fájdalom diagnózisa: az egyes fájdalom provokációs tesztek és teszt kombinációk validitása. Manuális terápia, 10(3), 207-218.

Laslett, M. (2008). Bizonyítékokon alapuló diagnózis és a fájdalmas sacroiliacalis ízület kezelése. Journal of Manual & Manipulative Therapy, 16(3), 142-152.

Ostgaard, H. C., Andersson, G. B., & Karlsson, K. (1991). A terhesség alatti derékfájás prevalenciája. Spine, 16(5), 549-552.

Pool-Goudzwaard, A. L., Vleeming, A., Stoeckart, R., Snijders, C. J., & Mens, J. M. (1998). Lumbopelvicus instabilitás: klinikai, anatómiai és biomechanikai megközelítés az "a-specifikus" derékfájáshoz. Manuálterápia, 3(1), 12-20.

Pool-Goudzwaard, A., van Dijke, G. H., van Gurp, M., Mulder, P., Snijders, C., & Stoeckart, R. (2004). A medencefenék izmainak hozzájárulása a medencegyűrű merevségéhez. Clinical Biomechanics, 19(6), 564-571.

Preece, S. J., Willan, P., Nester, C. J., Graham-Smith, P., Herrington, L., & Bowker, P. (2008). A medence morfológiájának változása megakadályozhatja az elülső medencebillenés azonosítását. Journal of Manual & Manipulative Therapy, 16(2), 113-117.

Riddle, D. L., Freburger, J. K., & North American Orthopaedic Rehabilitation Research Network. (2002). Sacroiliacalis ízület diszfunkciójának vizsgálata tesztek kombinációjával: egy többközpontú intertester megbízhatósági tanulmány. Physical Therapy, 82(8), 772-781.

Simopoulos, T. T., Manchikanti, L., Singh, V., Gupta, S., Hameed, H., Diwan, S., & Cohen, S. P. (2012). A sacroiliacalis ízületi beavatkozások prevalenciájának és diagnosztikai pontosságának szisztematikus értékelése. Pain physician, 15(3), E305.

Simopoulos, T. T., Manchikanti, L., Gupta, S., Aydin, S. M., Kim, C. H., Solanki, D. R., … & Hirsch, J. A. (2015). Szakirodalmi áttekintés a sacroiliacalis ízületi beavatkozások diagnosztikai pontosságáról és terápiás hatékonyságáról. Pain Physician, 18(5), E713.

Slipman, C. W., Jackson, H. B., Lipetz, J. S., Chan, K. T., Lenrow, D., & Vresilovic, E. J. (2000). Sacroiliacalis ízületi fájdalom kisugárzási területei. Archives of physical medicine and rehabilitation, 81(3), 334-338.

Stuge, B., Veierød, M. B., Lærum, E., & Vøllestad, N. (2004). Vizsgáljuk a terhesség utáni medenceöv fájdalomra fókuszáló, specifikus stabilizációs gyakorlatok hatékonyságát: egy randomizált klinikai vizsgálat kétéves utánkövetése.

Tullberg, T., Blomberg, S., Branth, B., & Johnsson, R. (1998). A manipuláció nem változtatja meg a sacroiliacalis ízület helyzetét: röntgen sztereofotogrammetriai analízis. Spine, 23(10), 1124-1128.

Vleeming, A., Schuenke, M. D., Masi, A. T., Carreiro, J. E., Danneels, L., & Willard, F. H. (2012). A sacroiliacalis ízület: áttekintés az anatómiájáról, funkciójáról és lehetséges klinikai vonatkozásairól. Journal of anatomy, 221(6), 537-567.