Cervicalis spondyloticus myelopathia (CSM) | Diagnózis és kezelés

Bevezetés és epidemiológia

A nyaki spondyloticus myelopathia (CSM) egy neurológiai állapot, ami felnőtteknél a gerincvelő sérülésének vezető oka. Egyszerűen fogalmazva, a nyaki gerincvelő összenyomódását vagy károsodását jelenti, elsősorban a nyaki csigolyákat érintő természetes öregedési folyamat miatt. A „myelopathia” kifejezés a görög „myelon” szóból származik, ami „gerincvelőt” jelent, és a „pathos” szóból, ami „betegséget” jelent.

A CSM epidemiológiai vizsgálatai értékes betekintést nyújtottak. Northover et al. (2012) végzett egy megfigyeléses tanulmányt 41 beteg bevonásával, és megállapításaik szerint a férfi-nő arány 2,7:1 volt, a diagnózis felállításának átlagos életkora pedig 63,8 év. Megfigyelték, hogy a CSM jellemzően a nyaki gerinc több szegmensét érinti, a leggyakrabban érintett szint a C5/C6.

Továbbá, Aizawa és munkatársai (2016) gerincműtéteket vizsgáltak 1998 és 2012 között. Eredményeik szerint a műtétek 19,8%-a nyaki myelopathiával függött össze, ami rávilágít ennek az állapotnak a gerincegészségügyi helyzetben való prevalenciájára. Egyéb gerincproblémák, mint például a lumbális gerinccsatorna szűkület (35,9%) és az ágyéki porckorongsérv (27,7%) szintén gyakoriak voltak a kutatásukban.

A CSM egy komplex egészségügyi állapot, amelynek multifaktoriális patofiziológiája van, beleértve a nyaki gerinc strukturális változásait. Számos kulcsfontosságú tényező járul hozzá a kialakulásához és a progressziójához:

Kockázati tényezők:

1. Trauma: A traumás események, például balesetek vagy sérülések felgyorsíthatják a nyaki gerinc porckorongjainak degenerációját és növelhetik a CSM kockázatát.
2. A nyak/fej tengelyirányú terhelése: A nyakra vagy fejre nehezedő tengelyirányú terheléssel járó tevékenységek fokozott mechanikai stresszt okozhatnak a nyaki gerincen, súlyosbítva a porckorong degenerációját és egyéb strukturális változásokat.
3. A csigolyák genetikai hajlama: Nálad a genetika miatt a nyaki csigolyák hajlamosabbak lehetnek a degeneratív elváltozásokra, ami hozzájárulhat a CSM-hez.
4. Dohányzás: A dohányzás köztudottan káros az érrendszeri egészségre és a szövetek oxigénellátására, ami súlyosbíthatja a CSM progresszióját és a kapcsolódó tüneteket.

Patofiziológia

1. Porckorong degeneráció (előboltosuló porckorong): A CSM gyakran a nyaki gerincben lévő csigolyaközi porckorongok degenerációjával kezdődik, melynek hatására azok előboltosulnak vagy betüremkednek a gerinccsatornába.
2. Subperiostealis csontképződés (a gerinccsatorna ventrális oldalán): A fokozott mechanikai stressz hatására a szervezet új csontszövetet képez a gerinccsatorna elülső (ventrális) oldalán, ami potenciálisan szűkítheti a gerincvelő számára rendelkezésre álló teret.
3. A hátsó longitudinális szalag elcsontosodása: A hátsó longitudinális szalag elcsontosodhat, megkeményedhet és elmeszesedhet, ami hozzájárul a gerinccsatorna szűkületéhez.
4. Ligamentum Flavum hipertrófiája: A Ligamentum Flavum hipertrófiája miatt megvastagszik és kevésbé lesz rugalmas, tovább szűkítve a gerinccsatornán belüli teret és összenyomva a gerincvelőt.

Ezek a strukturális változások együttesen a gerinccsatorna összenyomódásához és szűkületéhez vezetnek, ami a CSM jellegzetes tüneteit és szövődményeit eredményezi. E kockázati tényezők felismerése és a patofiziológiai mechanizmusok megértése elengedhetetlen a prevencióhoz és a kezeléshez. A korai diagnózis és a megfelelő beavatkozások kulcsfontosságúak e strukturális elváltozások gerincvelőre gyakorolt hatásainak enyhítésére.

Klinikai kép és vizsgálat

A nyaki spondyloticus myelopathia (CSM) különféle klinikai jelekkel és tünetekkel jellemezhető, bár nincsenek olyan specifikus jellemzők, amelyek kizárólagosan meghatároznák ezt az állapotot. CSM-ben szenvedő betegeknél az alábbiak fordulhatnak elő:

1. Rendellenességek a járásban: Gyakran megváltozik a járásod, mely bizonytalan járást, botladozást és egyensúlyvesztést okozhat.

2. Merevség a nyaki gerincben: A CSM merevséget és csökkent mozgástartományt okozhat a nyakban, ami megnehezíti a fej kényelmes mozgatását.

3. Éles fájdalom a karokban: Éles, nyilalló fájdalmat és kellemetlenséget érezhet a karjaiban. Ezek a tünetek gyakran a nyaki gerinc idegösszenyomásával függnek össze.

4. Motoros diszfunkció: A motoros problémák gyakoriak: izomgyengeség, koordinációs nehézségek és finommotoros készségek (pl. tárgyhasználat) romlása.

5. Érzékelés Változásai: Gyakoriak az érzékszervi változások, például bizsergés, zsibbadás vagy "tűszúrás" érzése a karokban és a kezekben.

6. Erővesztés: Érezheted, hogy gyengébbek a felső végtagjaid, ezért nehezebben mennek a mindennapi feladatok.

7. Csökkent propriocepció: Romló propriocepció (testhelyzet- és mozgásérzékelés) esetén nehezebben koordinálhatod a mozgásod.

8. WC problémák: A gerincvelő érintettsége miatt hólyag- vagy bélkontroll problémáid lehetnek.

9. L’Hermitte-jel: Ez egy jellegzetes tünet, melyet elektromos sokkszerű érzés jellemez, ami a gerinc mentén a végtagokba sugárzik, amikor a nyak behajlik. Ez a CSM klasszikus indikátora, ami a nyaki gerincvelő érintettségére utal.

A CSM tünetei és jelei egyénenként eltérőek lehetnek a súlyosságukban, ezért a CSM klinikai megjelenése minden betegnél más és más. Ezeknek a jeleknek az azonosítása kulcsfontosságú a diagnózishoz és a korai beavatkozáshoz, hogy megelőzzük a gerincvelő további károsodását és javítsuk az életminőséged.

Fizikális vizsgálat

CSM gyanúja esetén a gyógytornász a következő tesztcsoportot alkalmazhatja (Cook és munkatársai, 2010), hogy megkönnyítse a döntést:

Cook és munkatársai (2010) prediktív klinikai tesztek eredményeinek egy csoportját hozták létre a betegek mintájánál, klinikai diagnózist használva az állapot referenciastandardjaként. A csoport célja a betegség korai szakaszában történő felismerése, hogy kizárjuk az állapotot a szűrés során.

Íme az öt teszt vagy betegjellemző, amelyet a szabály tartalmaz:

1. Szokatlanul széles alapú járás, ataxia vagy spasticus járás formájában jelentkező járáseltérések.
2. A Hoffman-teszt vagy Hoffman-jel pozitív eredménye a hüvelykujj és a mutatóujj reflexszerű összehúzódása a középső ujj distalis részének megpattintásakor.
3. Az invertált supinator jel úgy váltható ki, hogy gyorsan megkoppintod az orsócsont processus styloideusát, ahol a brachioradialis ín tapad; ez ujjhajlítást vagy enyhe könyöknyújtást eredményez.
4. A pozitív Babinski-jel a nagylábujj nyújtásaként és a többi négy lábujj legyezésként jelentkezik, amikor a talp lateralis részét a saroktól előre, a nagylábujj felé simítjuk.
5. 45 évnél idősebb vagy.

Tehát, ha az öt fent említett jellemző közül 3+/5 pozitív, a cervicalis spondylosis myelopathia pozitív valószínűségi aránya 30,9. Ha csak egy pozitív, a negatív valószínűségi arány 0,18

GYARAPÍTSD A DEREKAD FÁJDALMÁRÓL SZÓLÓ TUDÁSOD INGYEN

• • Név*
• • E-mail cím*

Δ

Kezelés

A nyaki spondyloticus myelopathia (CSM) diagnózisának megerősítése után el kell döntenünk, hogy műtéti vagy nem műtéti kezelést alkalmazzunk. A CSM általában sebészeti állapot, mivel tanulmányok kimutatták, hogy a nem műtéti kezelések idővel jelentős károsodást okoznak a mindennapi tevékenységekben. Pontosabban, egy év elteltével a nem műtéti kezelés 6%-os károsodáshoz vezet, ami két év múlva 21%-ra, három év múlva 28%-ra, tíz év múlva pedig jelentős 56%-ra nő. (Fehlings és mtsai. 2017)

Jelenleg kevés magas szintű tanulmány hasonlítja össze közvetlenül a sebészeti és nem sebészeti kezelés eredményeit a Cervicalis Spondyloticus Myelopathia (CSM) eseteiben. Mindazonáltal jelentős meglátásokra tehetünk szert különféle kutatási erőfeszítésekből. Sampath és munkatársai (2000) végeztek egy prospektív, multicentrikus, nem randomizált vizsgálatot a CSM sebészeti és nem sebészeti kezelésének összehasonlítására. Eredményeik azt mutatták, hogy a műtéten átesett betegek általában jobb eredményeket érnek el, beleértve a funkcionális állapotot, az általános fájdalmat és a neurológiai tünetek enyhülését, a műtét előtti nagyobb betegségteher ellenére.

2013-ban Rhee és munkatársai szisztematikus áttekintést közöltek a CSM kezeléséről, melyben nem javasolták a nem műtéti kezelést elsődleges megközelítésként a mérsékelt vagy súlyos myelopathiában szenvedő betegek számára. Enyhe myelopathiában szenvedő betegek számára javasolták, hogy kezdetben válasszák a nem műtéti kezelést, de szorosan figyelemmel kell kísérni a romlás jeleit.

2017-ben az AOSpine North America és a Cervical Spine Research Society (CSRS) közösen adott ki irányelveket a CSM kezelésére a annak súlyossága alapján. Enyhe CSM esetén tájékoztatjuk a sebészeti beavatkozás vagy a strukturált rehabilitáció felügyelt vizsgálatának lehetőségeiről. Ha a nem sebészi kezelés nem hoz javulást, vagy az állapota romlik, sebészeti beavatkozást javasolunk. Közepesen súlyos vagy súlyos CSM esetén az irányelvek erősen javasolják a sebészeti beavatkozást. Ha nyaki gerincvelő kompressziója van, de nincsenek egyértelmű jelei a myelopathiának vagy az ideggyöki kompressziónak, tanácsadást kap a betegség progressziójának kockázatairól, tájékoztatást a figyelendő tünetekről és rendszeres klinikai utánkövetést biztosítunk.

Végül, nyaki gerincvelő kompresszió és radikulopátia esetén mérlegelje a sebészeti kezelést vagy a szigorú utánkövetéssel járó strukturált rehabilitációt. Az CSM kezelésére vonatkozó 2017-es gyakorlati irányelveket, a súlyosság szerint, az alábbi táblázat foglalja össze:

Szeretnél többet megtudni a nyaki régióról és különösen a nyaki radikuláris szindrómáról? Nézd meg blogcikkeinket és kutatási áttekintéseinket:

• A nyaki radikuláris szindróma szintjének meghatározása
• Miért lehetnek még hasznosak a dermatoma térképek
• 3 dolog a radikuláris szindrómáról, amiről az egyetemen nem meséltek
• Gyógytorna fájdalmas radikulopátiák esetén

Referenciák

Aizawa, T., Hashimoto, K., Kanno, H., Handa, K., Takahashi, K., Onoki, T., … & Ozawa, H. (2022). Hátsó longitudinális szalag elcsontosodása okozta háti gerincvelő-bántalomban szenvedő betegek sebészeti eredményeinek retrospektív összehasonlítása: Hátsó dekompresszió műszeres gerincfúzióval versus módosított elülső dekompresszió hátsó megközelítésen keresztül. Journal of Orthopaedic Science, 27(2), 323-329.

Cook, C., Brown, C., Isaacs, R., Roman, M., Davis, S., & Richardson, W. (2010). Nyaki gerincvelő-bántalom diagnosztizálásához szükséges klinikai leletek csoportosítása. Journal of Manual & Manipulative Therapy, 18(4), 175-180.

Fehlings, M. G., Tetreault, L. A., Riew, K. D., Middleton, J. W., & Wang, J. C. (2017). Klinikai gyakorlati irányelv a degeneratív cervicalis myelopathia kezelésére: bevezetés, indoklás és hatókör. Global Spine Journal, 7(3_suppl), 21S-27S.

Fehlings, M. G., Tetreault, L. A., Riew, K. D., Middleton, J. W., Aarabi, B., Arnold, P. M., … & Wang, J. C. (2017). Klinikai gyakorlati irányelv a degeneratív cervicalis myelopathiában szenvedő betegek kezelésére: ajánlások enyhe, közepes és súlyos betegségben szenvedő, valamint a gerincvelő kompressziójának bizonyítékával rendelkező, nem myelopathiás betegek számára. Global spine journal, 7(3_suppl), 70S-83S.

McCormick, J. R., Sama, A. J., Schiller, N. C., Butler, A. J., & Donnally, C. J. (2020). Nyaki spondyloticus myelopathia: útmutató a diagnózishoz és kezeléshez. The Journal of the American Board of Family Medicine, 33(2), 303-313.

Rhee, J. M., Shamji, M. F., Erwin, W. M., Bransford, R. J., Yoon, S. T., Smith, J. S., … & Kalsi-Ryan, S. (2013). A nyaki myelopathia nem-operatív kezelése: szisztematikus áttekintés. Spine, 38(22S), S55-S67.

Sampath, P., Bendebba, M., Davis, J. D., & Ducker, T. B. (2000). Nyaki myelopathiában szenvedő betegek kezelésének eredménye: prospektív, többközpontú tanulmány független klinikai felülvizsgálattal. Spine, 25(6), 670-676.