Achilles-íngyulladás / Achilles-ín gyulladás | Diagnózis és kezelés
Achilles-íngyulladás / Achilles-ín gyulladás | Diagnózis és kezelés
Az Achilles-íngyulladás gyakori mozgásszervi állapot, melyet az Achilles-ín terhelésfüggő, lokalizált fájdalma és diszfunkciója jellemez. Gyakran érinti sportolókat és ülőmunkát végzőket is, sokan tartós károsodást szenvednek olyan tevékenységekben, mint a járás és a futás (Turner és mtsai. 2020).
Az Achilles-íngyulladás a szabadidős futók körülbelül 9%-át, a profi sportolók akár 5%-át is érinti, ez az állapot karrierjük végét jelentheti (Lysholm et al, 1987). A felnőtt lakosság körében a háziorvosi gyakorlatban az Achilles-íngyulladás előfordulási gyakorisága 2,35 az 1000-ből, és az esetek 35%-ában összefüggést mutattak ki a sporttevékenységgel (de Jonge et al, 2011).
Az Achilles-íngyulladás egy olyan állapot, mely során a normál kollagén szerkezet megszűnik, amorf, kocsonyás anyaggal, hipercellularitással, valamint fokozott glükózaminoglikánokkal és neovascularisatioval helyettesítve (Cook és mtsai. 2009). Az ín érintett lehet a középső állományában, tipikusan a tapadási ponttól 2-6 cm-re, vagy magán a tapadási ponton.
Patomechanizmus
A futók körében tapasztalható magas prevalencia arra utal, hogy a mechanikai túlterhelés fontos etiológiai tényező. Főbb kockázati tényezők: magas életkor, férfi nem, magas testsúlyindex, hiperkoleszterinémia és a kollagén mechanizmusokhoz kapcsolódó gének genetikai variánsainak jelenléte. A feltételezett belső etiológiai tényezők közé tartozik az ín vérellátása, a gyengeség, valamint a gastrocnemius-soleus komplex rugalmatlansága, a pes cavus és a lateralis boka instabilitás (Van Der Vlist et al. 2019).
A mechanikai túlterhelés gyulladáshoz vezet, bár ez nem egy tipikus, teljes értékű gyulladás (Anderson et al. 2010). A tenocyták gyulladásos mediátorokat termelnek, mint például a P-anyag és a Prostaglandin E2. A peritendineális régió fibrines exszudátummal telítődik (ami krepitációként érzékelhető) és adhéziók alakulnak ki. A mátrix degeneráció és a szintézis közötti egyensúlyhiány intra-tendinosus elváltozásokhoz vezet. A hisztopatológia négy sarokköve a sejtek aktiválódása/sejtszám növekedése, az alapállomány növekedése, a kollagén rendezetlensége és a neovascularisatio (Alfredson et al. 2007).
Bizonyíték van a neurogén gyulladásra P-anyaghoz és kalcitonin génhez kapcsolódó peptidekhez köthetően. A neurális útvonal összefügghet a neovascularisatióval. A biopsziák kimutatták, hogy az idegek szoros kapcsolatban állnak a neovascularisatióval a tendinosis területein (Bjur és mtsai. 2005).
Az íngyulladás fájdalom mechanizmusa nem tisztázott, de úgy gondoljuk, hogy a helyi nocicepcióban a tenocyta változásai játszanak szerepet (Rio és munkatársai, 2014). A krónikus íngyulladás etiológiája összetett és többtényezős. Jelenlegi ismereteink szerint egyensúlyhiány áll fenn az ínre nehezedő terhelés és annak átépülési képessége között (Cook és munkatársai, 2009).
Klinikai kép és vizsgálat
A nem-tapadási Achilles-íngyulladással jelentkezők leggyakoribb csoportja a sportolók, különösen a közép- és hosszútávfutók. Gyakori tünet a reggeli vagy inaktivitást követő merevség. Az állapot előrehaladtával a fájdalom még kisebb megerőltetésre is jelentkezhet, és zavarhatja a mindennapi tevékenységeket. Súlyos esetekben a fájdalom nyugalomban is fennáll. Akut fázisban az ín diffúzan duzzadt és ödémás, az érzékenység általában 2-6 cm-re a proximális ín tapadásához képest a legnagyobb. Krónikus esetekben érzékeny, göbös duzzanat lehet jelen.
Az alábbi ábra bemutatja az Achilles-ín fájdalom számos okát:
Ha többet szeretnél megtudni az Achilles tendinopathia differenciáldiagnózisáról, nézd meg az alábbi videót:
Vizsgáld meg a pácienst állva és hasonfekvés helyzetben, a térdtől lefelé szabadon hagyva a lábakat. Vizsgáld meg a lábfejet és a sarkat rendellenes elhelyezkedés, deformitás, nyilvánvaló aszimmetria, ín mérete, lokalizált megvastagodás és korábbi hegek szempontjából. Vizsgáld meg az ín mozgását az ín feszességének megállapításához. Ha az ínben lévő duzzanatot tiszta íngyulladás okozza, az a boka mozgásával együtt mozog, ezzel szemben a paratenon duzzanata nem fog mozogni (Arc test).
A Royal London Hospital teszt során, ha a boka maximális dorsalflexiója közben a duzzanat a legfájdalmasabb, az íngyulladásra utal. Maffulli és munkatársai (2003) a tapintás, a fájdalmas ív teszt és a Royal London Hospital teszt specificitását és szenzitivitását vizsgálták, és azt találták, hogy mindhárom teszt jó megfigyelők közötti egyezést mutatott.
Egy későbbi, Hutchinson és munkatársai által végzett tanulmány (2013), tíz klinikai tesztet vizsgált, és azt találta, hogy csak kettő, a fájdalom helye és a fájdalom tapintásra a legmegbízhatóbb és legpontosabb. Az Achilles-ín középső szakaszának diagnosztikai tesztjeit az alábbi videóban tekintheti meg:
Képalkotás
Képalkotó eljárások közé tartozik az ultrahang és a mágneses rezonancia képalkotás (MRI). Az ultrahang hasznos lehet a power Doppler szonográfiával, mivel az Achilles-íngyulladás összefüggésben van a neovascularisatiós területekkel. Több tanulmány kimutatta, hogy az ultrahang ugyanolyan vagy jobb pontosságú, mint az MRI az íngyulladás kimutatásában (Khan et al. 2003). Az ultrahang előnye a többi képalkotó módszerrel szemben az interaktivitása és a költséghatékonysága.
INGYEN FEJLESZTHETED A FUTÁSSAL KAPCSOLATOS CSÍPŐFÁJDALOM DIFFERENCIÁLDIAGNÓZISÁT!
